Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Kaszab, Z.: A történelmi Magyarország Tenebrionidái

Keletmediterrán faj. A tengerparti sávban gyakoribb, mint a szárazföld belseje felé, míg a H. coeruleus L.-nál az eset fordított. 97. H. coeruleus L. Lelőhelyei: I. újlaki erdő: com. Bihar (MERKL. p. 208.); VI. Oravica, Orsova, Herkulesfürdő (F. R. H.), Mehádia (N. M.) ; VII. Velebit (F. R. H.);. VIII. Fiume (F. R. H.) Igen nagy elterjedésű mediterrán faj. A Bihar hegységben való előfordulása a bánáti faunaterülethez való rokonságra utal. 47. gen. Probaticus SEIDL. 98. P. tarsatus KÜST. Lelőhelyei: Hungária (F. R. H.) KÜSTER Magyarországból irta le közelebbi termőhelyadat nélkül. Nagyon valószínűnek tartom, hogy példányai a Bánátból valók. 99. P. subrugosus DUFT. Lelőhelyei: I. Budapest, Pécel (F. R. H), Eger (M. O.); II. Balatonkenese (K Z., leg. DR. MÉHES.); III. Szene (R. J.); VI. Versée, Ulma (F. R. H.) Hazánkon kívül csak Macedóniában fordul elő. Nagy ritkaság. Elsősorban kopár köves mészkőhegyek napsütött oldalain lehet gyűjteni. 100. P. subrugosus var. strigicollis SEIDL. (= strigithorax RTT.) Lelőhelyei: I. Derékegyháza {F. R. H.) 101. P. obesus FRIV. Lelőhelyei: VI. Németbogsán (Cs. E.), Báziás (N. M.) Balkáni endemizmus. 102. P. tenebricosus BRULL. Lelőhelyei: VI. Báziás (F. R. H.), Németbogsán (N. M.) ; VIII. Novi, Zengg: (N. M.) Pontomediterrán faj. Elterjedésének északi határát nálunk éri eL 48. gen. Stenohelops RTT. 103. S. gratus FRIV. Lelőhelyei: VI. Herkulesfürdő, Szkit (F. R. H.), Mehádia (N. M.) Balkáni endemizmus. Ezek a termőhelyek jelzik elterjedésének északi határát. 49. gen. Cylindronotus FALD. 104. C. badius RDTB. Lelőhelyei: V. Brassó (F. R. H.) ; VI. Resica, Herkulesfürdő (F. R. H.), Szemenik, Mehádia (N. M.), FerencfaJva (D. K.) Érdekes e faj elterjedése. Előfordul Ausztriában és a Bánátnak SzerbiávaLhatáros, állatföldrajzilag szorosan egymáshoz csatlakozd vidékein.