Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Gaál, I.: Az egriekkel azonos harmadkori puhatestűek Balassa-Gyarmaton és az oligocén-kérdés

kegyképző mozzanatok különösebb tekintetbe vétele nélkül történt. Azaz inkább talán azt 'mondhatnók, hogy napjainkig ismeretessé vált miocén-pliocén kéregmozgások egyike sem esik össze az átmeneti időnek azzal a szakaszával, amelyben rétegtani, de kivált őslénytani és ősföldrajzi szemszögből a legnagyobb változások történtek. Ismeretes ugyanis a „stájer" gyűrődés; ennek szereplése a tortonicum előtti időre szorítkozik. Itt azonban ezen a hegyképző mozgáson s ennek nem is nagyon jelentős hegyrajzi hatásán kívül semmi egyéb általánosan szembetűnő változást nem észlelhetünk Földünk arculatában. De nem mondhatunk mást az utána következő három: „attikai," „rhonei," és „havasalföldi" gyűrődési időszakokkal kapcsolatban sem, ha a mai korbeosztás alapján állunk. GAUDRY ugyan az ,,attikai"-t olyan jelentősnek ítélte, hogy erre alapította a miocénpliocén elválasztó határvonalát. STILLE (40, p. 190—192) szintén fontosnak tartja ezt a hegyképző mozgást, mondván, hogy a Balkánon gyűrt sarmaticumra települt a pikermi állattársaság maradványait rejtő „pontusi" rétegösszlet. Minderre azonban csak azt jegyzem meg: sem STILLE sem más nyugat-európai búvár nem tud arról, hogy a „sarmaticum" fogalma náluk egyáltalán nem tisztázott, vagy talán inkább félreértett. Nem gondolnak arra, hogyha ennek klasszikus földjéül Dél-Oroszországot elfogadjuk, meg kell állapítanunk, hogy a Havasalföldi, s még inkább Magyar és Bécsi medencében „ponticum" néven ismert és tárgyalt képződmények még — a„sarmaticum"-ba tartoznak.

35 Természetes, hogy a való helyzetnek ez a félreismerése pontatlanná és bizonytalanná teszi a további kormeghatározásokat. Vagyis más szóval: az „attikai" mozgás valószínűen „intra sarmaticus". Addig is tehát, míg alkalmam lesz ennek a kérdésnek részleteit kibogozni, és előtárni, elégedjünk meg az ősföldrajzi viszonyok alapul vételével. Hiszen nyilvánvaló, hogy a miocén tenger-ágnak az óceánnal való összeköttetése a tortonicum végén teljesen megszakadt.

36 Ennek az lett a következménye, hogy az eddigi tenger-ág — immár óriási tó: a „Turáni" tó — vizét a belé szakadó folyók fél35 KREJCI-GRAF (28) idevágó fejtegetései semmiben sem tisztázták, sőt inkább zavarosabbakká tették a fogalmakat. Alkalomadtán majd visszatérek rájuk. 36 Nem valószínű, hogy ez a nagy jelentőségű mozzanat nincs összefüggésben hegyképző kéregmozgással. Sőt, ha az „attikai" valóban alsó-felső sarmaticum közöttinek bizonyul, aligha ütközik majd nehézségbe ennek „előjátékát" a torton-szarmata közt kimutatni.