Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)
Gaál, I.: Az egriekkel azonos harmadkori puhatestűek Balassa-Gyarmaton és az oligocén-kérdés
sóssá tették, majd kiédesítették; hordalékaik pedig a teknőt kitöltötték. Ez más szóval a szárazulat folytonos és rohamos gyarapodását is jelentette. Ennek pedig az élők világára, s ennek fejlődésére voit döntő befolyása. Ha csupán az eddigi — tisztázásra alig szoruló — adatokat tekintjük, mint az emlősök új alakjait a Trochictis^i (ősborz), Ursavus-t (ősmedve), Machairodus-t, az első valódi Felis-t (F. media, pygmaea, turnauensis), a jellegzetes Galerix-ei, Sus, 7apirus, továbbá a Dinoiherium nemzetséget itt találjuk először. Ezeken kívül a sarmaticum elején lép föl az annyira gyakori Anchitherium aurelianense; továbbá a Hipparion-oh szereplésének is ez a kezdőpontja. Hozzá kell azonban tennünk, hogy ez a sorozat már akkor is jelentékenyen megbővül, ha csupán Baltavár kétségtelenül pannon, vagyis szarmata lelőhelyének emlős fajait ide soroljuk. Mindezt most csupán előzetesen vázolva, ismételten arra kívánok rámutatni, hogy földrészünk harmad-időszaki ősföldrajzi képe a tortoni tenger megszűntével nagyon jelentősen megváltozott. Túlzás nélkül mondhatjuk tehát, hogy az addigi „tengeri korszakokat" immár „szárazföldi korszak" váltja föl. Ezek szerint pedig a miocén-pliocén, illetőleg ezzel egyetemben a mesogén-neogén elválasztó vonalát a sarmaticum alatt kell megvonnunk. Am rechten Ufer des Ipoly Flusses liegen die Weinberge von Balassa-Gyarmat; — heute besetztes Gebiet. Die tertiären Ablagerungen des dort 237 m. ü. d. M. sich erhebenden Weißen Berges 1 haben meine Aufmerksamkeit vor mehr als drei Jahrzehnten gefesselt. Am SO-Abhange fiel mir nämlich in einer — damals einzigen — kleinen Ziegelei ein lichtgelber, sandiger Tonkomplex auf. Dieser schien zwar auf den ersten Blick vollkommen fossil; doch führt eine 20--50 cm mächtige, aus blättriger, brauner Tonschicht bestehende Zwischenlagerung massenhaft Versteinerungen, meistens Austern-Scherben. Einige derselben habe ich dazumal in einem Aufsatz (9, p. 284) aufgezählt. In meiner Abhandlung über das Nagy-Kürtöser Braunkohlengebiet habe ich auch die geologischen Verhältnisse von BalassaGyarmat berührt (11, p. 3—4); das Bohrungs-Profil des städtischen artesischen Brunnens ist das erstemal in dieser Abhandlung erschienen, 1 Auf der Spezialkarte ungarisch „Fehér hegy".
