Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Wagner, J.: A kiscelli közép-oligocén (Rupélien) rétegek kétkopoltyús Cephalopodái és új Sepia-félék a magyar eocénból. (Palaeobiologiai tanulmány)

és kihegyesedett. A héjnak hátoldali fele erősen szemcsézett. A szemcsék a hátsó, középső rész közelében egyenként találhatók, még pedig a legkisebb példányon határozottan koncentrikus sorokban elrendeződve, míg a nagyobb példányokon ezt az elrendeződést nem tudtam pontosan megállapítani. A héjak két széle felé a felület kiemelkedései összefüggő, hálószerű recézetet alkotnak. A héj közepén éles borda halad végig, ez különösen a 2. sz. közepes nagyságú héjon figyelhető meg jól. valamint a legnagyobb példány negatív lenyomatán. A sűrűn elhelyezkedő septumok az elülső vég közelében egymáshoz közelebb állanak, mint a hátsó vég felé esők. A héjak szélén nagyon keskeny conchyolin szegély húzódik körös-körül. A szegély szélessége az egyes példányokon különböző volt. a maximális eltérés azonban nem haladja meg az egy millimétert. Az eddig ismert három példány méretei a következők: Héj Hosszúság Szélesség index Héj Hosszúság Szélesség Index 1. 63 mm 22 mm 2.8 2. 58 mm 20 mm 2.9 3. 48 „ 19 „ 2.5 A faj typusául a 2. sz. példányt jelölöm meg. míg a többi példányok paratypusok. A faj héj-indexének átlagértéke 2.7. Genus: Spirulirostra D'ORBIGNY, 1842. 1. Spirulirostra Bellardii D'ORB. Ebből a fajból egyetlen egy jól meghatározható példány került elő. A phragmoconus légkamrái igen jól láthatók. A Dibranchiatákon kívül előkerült még számos Nautiloideamaradvány is, így például Nautilus decipiens, .4/una-fajok, stb., ezeknek a részletes feldolgozása azonban későbben fog megtörténni. A Sepia -maradvány ok palaeobiologiai értékelése. A maradványok rendszertani vizsgálata után most már rátérhetünk az itt talált fajok életkörülményeinek, halálokának és beágyazódási viszonyainak kérdésére is. Az egész gyűjteményben a legérdekesebb, mint már föntebb jeleztem, a nagyszámú Sepia-héj előfordulása. Tekintve, hogy ilyen sok 5'ejpí'a-héjat a kövületekkel foglalkozó irodalom egyetlen termőhelyről sem ismer még, foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel, hogy milyen módon jöhetett létre a Sepiák ilyen nagyarányú fosszilizációja. Ha a mai tengerpartokon