Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Tokody, L.: Nagyági antimonit

mért számított ± A (790) = 37° 52' 38° 04' 56" 0° 12' 56 (9-11-0) == 39° 13' 59° 29' 56" 0° 16' 56 (780) = 41° 32' 41° 23'51" 0° 08' 09 (9-10-0) = 42° 22' 42° 12' 0° 10' (980) = 48° 24' 48° 34' 41" 0° 10'41 (740) = 60° 29' 60° 26' 19" 0° 02'41 Az új formák mért és számított szögértékei közötti különbségek ugyanazokon a határokon belül vannak, mint az ismert alakoknál. A legnagyobb eltérés a (9 110) formánál van, 0° 16' 56", de e forma biztosságát növeli, hogy a hozzátartozó piramis ismeretes. Az új III. fajta prizmák — jól lehet, megerősítésre szorulnak — biztos formáknak tekinthetők. A nagyági antimonit tetőzőlapokban szegény. Mindössze két bipiramis, s (113) és ß (676) szerepelt. Az s (113) mindegyik kristályon megjelent. Lapjai kissé görbültek és érdesek. Tükrözése gyenge. A ß (676) csak egy kristályon egyetlen kissé homályos, keskeny lappal fejlődött ki. A ß (676) bipiramist először KRENNER J. állapította meg a felsőbányai antimoniton,

14 majd DANA S. japáni kristályokon figyelte meg. NEFF O. a felsőbányai és japáni antimonitról ismertette és szerinte KRENNER J. is megfigyelte japáni antimoniton. Ez utóbbi állítása azonban téves; KRENNER J. a ß (676) formát japáni antimoniton nem észlelte.

15 íkerkristályok a vizsgált anyagban nem voltak. összehasonlításul megemlítem, hogy a Nagyág melletti Mondóiról a „Csertés Regina" aranybányából származó antimonitot VENDL MÁRIA vizsgált.

16 Kristályain az a(100), b(010), m(110), o(120), q (130), p (111) és T(543) alakokat figyelte meg. A hondoli kristályok tehát a nagyágiaktól — formakifejlődésüket tekintve — teljesen eltérők. A nagyági antimonit-kristályokat DR. ZIMÁNYI KÁROLY úr, a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány-őslénytárának ny. igazgatója gyűjtötte és volt szíves vizsgálatra átadni, amiért hálás köszönetei e helyen is kifejezni kedves kötelességem. A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem ásvány- és kőzettani intézetében készült dolgozat. 14 KRENNER J. A. I. c. p. 20 és p. 32. 15 KRENNER J. S.: A japáni antimonitról. Földtani Közlöny. 15. 1883, p. 304—308 és p. 345—350. 10 YENDL MÁRIA: Calcit Vaskőről, antimonit Hondolról, gipsz Óbudáról és markasit Nemesvitáról. Földtani Közlöny. 51—52. 1921—1922. p. 41—43.