Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)

Kertai, Gy.: Ércmikroszkópi és paragenetikai megfigyelések a Szepes-Gömöri érchegységből

A jelentős szideritkiválás, mint mondottuk, megelőzte a szulfidok kiválását; a pirrhotin keletkezéséhez legalább 565° C szükséges (2, p. 249) ; ezen a hőmérsékleten a sziderit már szétbomlik s így azt kell állítanunk, hogy pirometamorf átalakulás Rozsnyón is történt, azonban korántsem olyan nagymértékű, mint a siegeni területen (46). A Salchendorfi Heinrichsglück-táróban, a pirrhotin uralkodik, míg Rozsnyón alárendelt. Ott a rejuvenáció a hematit-szideritösszenövéseknek egész sorát szolgáltatta, míg ez utóbbi itt teljesen hiányzik. Amíg a vas szulfidjai csak neutrális oldatokból válhatnak ki, addig a cink- és rézszulfidok már hidegebb, savanyú oldatok termékei is lehetnek. Ha a sziderittelepek keletkezésére vonatkozólag SCHAFARZIK felfogását fogadjuk el (45), úgy valóban a kezdeti alkálikarbonátos oldatok megfelelő közeget szolgáltattak a vasszulfidok kiválásához. A későbbi szideritet hozó oldatok azonban, melyeknek működése, hatása a tetraedrit és kalkopirit kiválásokkal együtt történt, már ezen szulfidok keletkezéséhez (alkáli-karbonátos-pneumatolitos-hidatogén keletkezést feltételezve) túlságosan bázikus közegek volnának. Sziderit csak oxigén teljes hiányában keletkezhetik. A descendais eredet tehát egyáltalában nem valószínű (52, p. 210). A sebespataki magnetitet kiszorító sziderit környezetében, a tiszta kvarcban, alkatiaknak nyoma sincs. A vastartalom adva volt a magnetitben, az eltűnt magnetitnek más produktuma nincs, mint a sziderit. Az itt uralkodó fizikai viszonyok homályban hagyása mellett is pusztán ezekből az adatokból egy tisztán szénsavas posztvulkáni oldat hatását tételezhetjük fel. (Ehhez a savanyú oldathoz szükséges vas a szulfidokban is megvan!) Külön ki kell emelnünk a hematit keletkezését a szepes-gömöri sziderit telepeken. A külföldi telepek közül a siegeni terület vaspátjában igen gyakori a hematit (46). A siegeni hematit azonban nagyarányú ascendens, pirometamorf folyamat terméke. Viszont PETRASCHEK szerint a stájer hematit (52, p. 218) descendens eredetű. ULRICH a rozsnyói hematitot ascendensnek találja. Az ércmikroszkópi vizsgálat ezt igazolja, sőt a hematit idősebb még a szideritnél is. A hollópataki víztiszta ankerit-kristályokban bennőve talált hematitok szintén az ascendens keletkezést bizonyítják. KUHARA (52, p. 218) vizsgálatai szerint másodlagos hematit a szideritből ferriszulfátos oldat hatására keletkezik. Fiatalabb elsődleges szulfidok jelenléte tehát döntő indikátor a hematit elsődleges keletkezése mellett. A II. tábla 5. ábrája kitűnően bizonyítja, hogy a hematit-(magnetit) táb-