Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)
Kertai, Gy.: Ércmikroszkópi és paragenetikai megfigyelések a Szepes-Gömöri érchegységből
Iák a piritnél idősebbek. Nem lehet itt még kiszorításról sem szó, mert a hematit teljes egészében magnetitté alakult, — a piriten belül is, — a kristályok külső alakja a hematite, a piritben előforduló hematitnak tehát még a zárvánnyá való alakulás előtt (vagy közben!) kellett ma-gnetitté válnia. Rozsnyón megvannak mind a hematit utáni magnetitek, mind a magnetit utáni hematit-pszeudomorfózák. (T. Ill, fig. 2, 3). A sebespataki magnetit vagy mindegyik oktaéder-élével párhuzamosan vagy egyik oldalról egyenletesen vagy egyenlőtlen csapokkal martitosodik (3. ábra C). A rozsnyói Bernardi-telér X. színtjéről származó szép csiszolaton a hematitból alakult magnetiten az eredeti hematit ikerlemezes felépítésének nyoma sincs. HF-dal étetve nem észlelhető az a szabályos szerkezet, melyet DANNECKER Breitenbachon megfigyelt (12, p. 201). Az egyes magnetit-lemezekben hematit-nyomok vannak, ez a hematit nem visszaalakulás terméke, mert a lemez-kötegek ugyanolyan módon védik a megfelelő nagyságrendű, még eredeti hematit-lemezt, mint a magnetit-kristály a bennelévő hematit-zárványt. Ebből arra következtetünk, hogy az átalakulást nem nyomás, hanem hőmérsékletemelkedés idézte elő. MÜGGE szerint az átalakulás hőmérséklete 700° C. (29), (rejuvenácíó!!). Nyomás esetében ugyanis a belső részek átalakulása tökéletesebb. A sebespataki magnetitnak hematittá való átalakulása viszont egyszerű martitosodás s így kémiai okokra vezethető vissza (35, p. 316). Rozsnyón az elenyésző mennyiségű antimonit, bournonit és heteromorfit mellett a legfiatalabb érc a szfalerit. REICHERT R. is megfigyeli, hogy a szideritnél fiatalabb (38). A bennelévő sziderit zárványokon kívül azonban még kalkopiritet és tetraedritet is bőven tartalmaz. Különleges helyet foglalnak el a szulfidok sorában a higanyércek. Ezekre vonatkozólag még ULRICH is a harmadkori keletkezést tartja valószínűnek (55, p. 14). A higanyércek mellett Alsósajón a sziderit is megvan. A cinnabaritnak és higanytetraedritnek kísérője, ugyanúgy a kalcit és kalkopirit mint a rajnai palahegység ugyancsak paleozoikus higanyérctelepén. Igen hasonló a rajnai és alsósajói ércek szövete is. A cinnabaritban szételegyedett lemezkék alakjában ott jelenik meg a kalkopirit, ahol Sb-hiány miatt fakóérc nem keletkezhetett. Egyrészt ezek a körülmények, másrészt a rajnai palahegységi előforduláshoz való nagy hasonlóság megerősíti, hogy ezekre a szulfidokra is érvényes az, amit a III. részben kifejtettünk:
