Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)

Kertai, Gy.: Ércmikroszkópi és paragenetikai megfigyelések a Szepes-Gömöri érchegységből

zését is. A kvarcba ágyazott sebespataki magnetiteket fokozatosan szorítja ki a sziderit (lásd 2. ábra A), sőt szabályos oktaéderes pszeudomorfózákat alkot (T. II. fig. 6). Sok helyen megfigyelhető, hogy a sziderit a kalkopiritet könnyedén kiszorítja, míg a pirit, mint azt HENNING a siegeni területen is megfigyelte, erősebben ellenáll (13, p. 268). Kiegészíthetjük ezt avval, hogy a pirrhotin ellenállása a pirit és kalkopirit közé esik. Mindezt bizonyítja: a pirrhotinban húzódó kalkopirit-erek könnyen utat engednek a szideritnek, mely a pirrhotint csak szélein támadja meg (T. III. fig. 4). A kalkopiritA B C 2. ábra. A) Magnetit utáni sziderit pszeudomorfozák keletkezése. A kvarcba (pontozva) ágyazott magnetitet (sötét) fokozatosan szorítja ki a sziderit, (keresztekkel jelölve). B) A sziderit (keresztekkel j.) kiszorítja a kalkopiritet (pontozva). A kalkopiritbe ágyazott pirit lemezek (sötét), ellenállának a sziderit kiszorító hatásának. C) A martitosodás, vagy a magnetit oktaéder (fehér) éleivel párhuzamosan, vagy egyik oldalról egyenletesen vagy egyenlőtlen csapokkal benyomulva megy végbe. (Sötét = hematit, pontozva — kvarc.) ben gyakran szételegyedés eredményeként féregszerű pirit-, ritkán pirrhotin-szalagok vannak ágyazva. A kalkopirit azokon a helyeken, hol bőséggel vannak benne ilyen vasszulfidos zárványok, — úgy áll ellen a sziderit kiszorító hatásának, miként a szirt kovasavval átitatott része az eróziónak (2. ábra B). Az egyes piritszalagok közé benyomul a pát, „kiévé" onnan a kalkopiritet, — sokszor csak azok a kalkopirit részek maradnak meg, amelyeket piritszalagok teljesen közrefognak (T. IV. fig. 3). A szideritben gyakoriak az épenmaradt pirit- és pirrhotin-lemezkék. A smaltin keletkezését ugyancsak sziderit kiválás követte (T. IV, fig. 5). Dobsinán is megvan a smaltin ércmikroszkópiai képére jellemző, ékekkel tört, oktaéderes zónásság. Ez a szerkezet szideritövekkel váltakozik. A sziderit-zárványok nem keletkezhettek korábban, mert a smaltin keletkezési hőmérséklete (400° C.) közelítőleg, egybeesik a sziderit disszociáció fokával.