Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Wagner, J.: Adatok a magyarországi Limnaeák anatomiai, élettani és rendszertani ismeretéhez

ményezhetik. Olykor még a házra rakódott iszap, moszatok stb. is hozzájárulhatnak a színváltozáshoz, míg az alsóbbrendű növények sejt­fonalai látszólagos felületi szőrözöttséget hozhatnak rajta létre (70, p. 354). Az állat (2. ábra) testes, kövér, lába ovális, vagy hosszasan meg­nyúlt, elül és hátul lekerekített. A széles fej kúpalakú és jól különválik a lábtól. A tapogatók szélesek, laposak, háromszögletűek ; be nem húz­hatók. Hosszúságuk nagyon különböző, de alakjuk is változhat. Eltor­zult, deformált tapogatókat is megfigyelhetünk olykor a Limnaeákon : ezeknek létrejötte nyilván a vízicsigák ellenségeinek —• vízibogarak, gőték, békák, stb. — támadásaiban leli a magyarázatát. A Limnaea 'palustris defoimált tapogatóiról Rosz­KOWSKI írt értekezést (49. p. 6—8). A fekete szemek a tapogatók belső, alsó részén foglalnak helyet. Úgy a lélekzőnyilást, mint az ivarnyílást jobboldalt találjuk. Az állatok szívverése nagyon különböző. Egyes megfigyelések szerint a L. palustris szíve 1 jjerc alatt 81-et vert, míg a stagnalisé csak 37— 48-at (4, p. 6) és úgy látszik, hogy általában a kisebb fajok szív működése élénkebb, a nagyobbakét háromszorosan is felülmúlhatja. Az állatok színe a szürkéssárgától a feketéig változhat és rend­kívül különböző árnyalatú lehet. 2. A Limnaeák anatómiája. A) A táplálkozás szervei. A bélcsatorna nag}' általánosságban úgy formájával, mint felépí­tésével a többi Pulmonatákéra emlékeztet és csak részleteiben külön­bözik azokétól. A bélcsatorna kezdő része a szájnyílás, a kúpos fejben elhelyezkedő buccalis üreg végén foglal helyet. A buccalis massza, vagy buccalis zacskó erős izomrostokat tartalmaz és a. rágószerveket : az áll­kapcsokat és a radulát foglalja magában. Színe sárgás- vagy kékes-szürke. Hátulsó oldalán a buccalis, vagy stomato-gastricus ganglionokat talál­juk. Az oesophagus vagy nyelőcső a buccalis zacskó hátulsó végének dorsalis feléből ered és keresztüli alad azon az ideggyűrűn, amely a külön­böző ganglionok egymással való összeköttetéséből jött létre. Az oeso­phagus rendesen sötétbarna, néha szinte feketésbarna színű. Az oesopha­gus elején találjuk a két sárgásszínű nyálmirigyet, amelyeknek vezetékei Fig. 2. Limnaea auricidaria L. var. ampla HAKTM. (A Rákos-patakmenti pocsolyákból. — Aus Pfützen neben dem Rákos-Bach). 1/1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom