Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Wagner, J.: Adatok a magyarországi Limnaeák anatomiai, élettani és rendszertani ismeretéhez

7-4 a szájüreg alapján nyílnak. A nyelőcső következő részét a gyomor alkotja ; a nyelőcső először a körtealakú. vagy hosszas tojásalakú előgyomorba, stomachusba lép be. amely mögött a gyomrot két oldalról határoló izmos zúzák fekszenek. Ezt a gyom orrészt izmos gyomornak is nevezhetjük. Az izmos gyomor után a pylorus (.utógyomor) alkotja a tápcsatorna következő darabját. Az előgyomor rendszerint sárga, az izmos gyomor sötétebb színű. Utóbbi gyakran nagyon nagy és kemény, szinte a madarak zúzájára emlékeztető, míg az előgyomor lágy, puha. A középbél (intestinum) nagyon hosszú, kanyargós, a gyomorból való kilépése után «-alakú hajlatot, flexurát képez és az állat jobb oldalán nyíló anusban végződik. Az intestinum utolsó, megvastagodott részét végbélnek, rectumnak nevezzük. A gyomor körül helyezkedik el a sötétbarna színű középbélmirigy (máj), amely olyan hatalmas kiterjedésű, hogy teljesen kitölti a héj első kanyarulatait ; két lóbusból áll : az egyik a csúcs kanyarulatait foglalja el. a másik, a nagyobb, a baloldali rész, a szív mellett van elhelyezve* Széles vezetéke váladékát a gyomorba juttatja. A középbélmirigy, miután többféle emésztőnedvet termel, a gerincesek májával nem egyenlő fiziológiai értékű szerv. A Limnaeák körülbelül T-alakú szájának felső részén találjuk a szarúnemű felső állkapcsot, amely széles, de alacsony, dorsalis oldalán íves körvonalú, ventralis részén háromkaréjú szerv. Az állkapocs középső lobusa többé vagy kevésbbé hegyes, míg a szélső karéjok lekerekítettek ; elülső része sávozott. Az állkapcsot porcok erősítik meg és izmok mozgatják előre és hátra ; rendszerint barna színű. Az oldalsó állkapcsok (számuk 2) a száj szélén helyezkednek el, hosszúak, keskenyek, felső részük meggörbült. Ezeket is széles porc erősíti meg. Az állkapocs rendszertani jelentősége nagyon alárendelt. Az állkapocsnál fontosabb szerepet játszanak a radulák, amelyek a buccalis üreg alsó részén találhatók. Minden radula tulajdonképpen két részből áll : a hártyából és a fogakból ; ez utóbbiakon ismét két rész különböztethető meg. t.i. az alaplemez és a tulajdonképpeni radula-fog. A fogak szabályszerűen, egymásután sorban fekszenek a radulán és normális esetben a jobb- és a baloldal fogazatszáma megegyezik egymással. A középfog (3. ábra) hosszúkás, egyhegyű, háromszögalakú és kisebb, keskenyebb, mint a két oldalsó fog. Bázisa keskeny, háromszögalakú, hátulsó felén mély bevágással ellátott. A középfog után az oldalfogak (lateralis fogak) következnek, amelyek sűrű sorokban fekszenek egymás alatt. Ezek azonban már nem egyhegyűek többé, mert a főhegy mellett jobbra és balra oldalhegyek lépnek fel ; az oldalfogakon ülő foghegvek