Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Zimmermann, G.: A kanárimadár (Serinus canarius) csontos váza

2. Az arc páratlan csontjai: a) az ekecsont,, vomer, b) az állkapocs, mandibula és c) nyelvcsont, hyoideum. Az ekecsont (vomer) (1. a 23. képben). Jól tagozott csont, az ékcsont rostrumának ventralis részén helyezkedik el s teste két párhuzamos lemezt alkot, mely vékony lapított. Ventralisan apicalis és antiapicalis irányban egy-egy nyúlvány húzódik belőle (1. a 23. és 24. képen). Testéhez laterálisán a szájpadláscsontok nőttek. Az állkapocs (mandibula) (1. a 26. képen). Branchiogen eredetű, tulaj donképen páros zsigeri csont, a splanchnocranium része. A kanárimadár állkapcsán 11 részt szoktak megkülönböztetni, melyek mind külön csontok, csak a fejlődés során nőttek össze eggyé ; e részek között egy páratlannak tűnik fel : a pars dentalis, öt pedig páros, ezek : a pars articularis, p. angularis, p. supraangularis, p. opercularis. p. complementaris. A pars dentalis a csőr hegyét adja. teknőszerűen vájt, belső felülete sima, külső felületéhez a csőr kávája erősített, e helyen egyenetlen, gödrös ; alakja a nyíl szakálához hasonlóan előrefelé elhegyesedő, antiapicalisan két részre oszlik. A pars articularis két kis tuberculumot alkot, melyek csaknem egybeolvadnak, sekély fossa választja el egymástól. Ettől ventralisan helyezkedik el a pars angularis, melynek mintegy kiágazása a pars supraangularis. A pars opercularis és pars complementaris vékony csontlemez, dorsalisan és ventralisan kifejezett szegéllyel. A középen, de inkább aboralisan, ovális lyukat találunk a mandibulán. A nyelvcsont (os hyoideum, os entoglossum). Szintén branchiogen eredetű, a fej zsigeri vázának része. A kanárimadár hyoideumán a sziklacsonthoz erősített stylohyoideurn kettős orsóalakú, rajta a közepén befűződés található, melytől aboralisan lapított, apicalisan azonban hengeres ez az ág és itt jól fejlett izületi felület is van rajta. A cornua minora hosszabbak a stylohyoideumnál, aboralisan kissé görbültek. A hyoideum teste, basihyoideum gumószerű tömörebb részlet. A processus lingualis v. os entoglossum vaskos, hengeres, keresztmetszete elliptikus. Caudalis irányban a proc. lingualisszal szemben apró sarkantyúszerű, a többi résznél vékonyabb nyúlvány a carina. * Végül nem mulaszthatom el e helyen is leghálásabb köszönetemet fejezni ki DR KOVÁCS GYULA tanársegéd úrnak a képek elkészítéséért.