Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 26. (Budapest 1929)

Földvári, A.: Adatok a bia-tétényi plató oligocén-miocén rétegeinek stratigrafiájához

2. Meszes laza kavics 2 m. 1. Homokos agyag sok kövülettörmelékkel. A bánya ÉNy.-i részén a rétegek két vetődés mentén mélyebbre kerültek és itt a discordansan települő grundi kavicsra a következő rétegsor települ: 9. Sárga színű homok több méter vastagságban feltárva. 8. Kavics 1 m. 7. Agyagos homok 2 m. 6. Homok 2 m. Ennek a feltárásnak csupán az 1—4. számú rétege tartozik az átmeneti oligocén-miocén rétegek közé, a többi már a középmiocén grundi nívójába tartozik, amint azt látni fogjuk. Id. LÓCZY LAJOS gyűjtött a promontori Dunameder kotrásanyagából. A Nemzeti Múzeumban található anyag ide az átmeneti oligocén-miocén rétegek közé sorozható. Abból a homokkőből, mely a budafoki Nagyárok kövületdús homokkövével egyezik, a következő alakok kerültek elő: Natica millepunctata LAM., Cardium cingulatum GOLDF., Cytherea cfr. incrassata Sow., Pectunculus Philippii DESH., Chlamys varia L., Aequipecten praescabriuscidus FONT., Anomia ephippium L. Abból a homokkőből, mely a Sashegyi baromfitenyésztőtelep karjából kikerült homokkőhöz hasonlít, TurriteUa turris BAST, és Teliina lacunosa CHEMN. került elő. Ugyancsak a Dunameder kotrásanyagából került elő az Ostrea lamellosa BROCC, 0. Boblayi DESH., 0. edidis L. var. adriatica LAM. fauna is. Megjegyzést érdemel az a palás homokos agyag is, amely szintén a Duna fenekéről került elő és szép növénylenyomatokat tartalmaz. III. Alsó miocénrétegek (Aquitanien-Burdigalien). Az alsó miocén aljára, az aquitani emeletbe tartozik minden valószínűség szerint az előbb leírt átmeneti oligocén-miocén rétegek jórésze. Ezeket a rétegeket zárná le a Mytilus cfr. aquitanicus tartalmú homokkő, amely felett valószínűleg más rétegek is voltak, azonban a denudatio elpusztította azokat. Az alsó miocén zöme, különösen a burdigalien emelet ezen a területen szárazföldi időszak volt, amely alatt az erózió működött. Ennek a denudatiós periódusnak lehet tulajdonítani azt a tényt, hogy a Pacsirtahegy—Kereszthegy—Sashegy területén kívül az oligocén-miocén határrétegeit seholsem találhatjuk meg és így a grundi kavics ezen a területen kivül mindenütt közvetlenül a felső oligocén rétegekre települ.