Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Csiki, E.: A Carabus cancellatus magyarországi fajtái

var. tatricus KOLBE, 1913. — Tátra, var. electus KOLBE, 1913. — Tátra. var. adeptus KOLBE, 1913. — Közép-Magyarország, Budapest, Temesvár. var. Nattereri KOLBE, 1913. — Temesvár, var. infernalis KOLBE, 1913. — Magyarország, var. carpathicus KOLBE, 1913. — Szinevér. var. fratermis KOLBE, 1913. — Magyarország, var. assiduus KOLBE, 1913. — Kercesora. var. strictus KOLBE, 1913. — ÉK. Kárpátok, var. mimus KOLBE, 1913. — Sátoristye. var. disseptus KOLBE, 1913. Moldova. BEENAU és KOLBE cikkei késztettek árra, hogy a kérdést újból elővegyem, az anyagot újból átvizsgáljam. Ezért 1913-ban azzal a kérelemmel

1 fordultam a magyar bogárgyütőkhöz, hogy mindenütt ahol megfordulnak gyűjtsék ezt a nem ritka futrinkát és bocsássák tanulmányozás céljára rendelkezésemre. Hogy a számos leírt alakról véleményt mondhassak, ugyanis az ország minden vidékéről való anyagra lett volna szükségem. Sajnos kérésem nem járt eredménnyel, mert alig 1—2 szaktársam támogatott, aminek talán a kitört háború is oka volt. így leginkább saját és kollegáim gyüjtéseredményeire voltam utalva, amelyek a lefolyt idő alatt tekintélyes anyagot szolgáltattak. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményének anyaga ugyan még most sem elegendő a kérdés teljes tisztázásához, mert ha a fajtákról tiszta képet is nyújt, azok földrajzi elterjedése határainak pontos megállapítására még kevés. Mindazonáltal nem várhatok nagyobb anyag beérkezésére, részben mert a „Coleopterorum Catalogus" Carabidáit tárgyaló részével elkészülvén, az hamarosan sajtó alá kerül és így előzetesen meg kell okoljam az abban eszközölt összevonásokat, másrészt ezidőszerint kevés a, reményem, hogy a megszállott területek bizonyos vidékeiről nagyobb anyag birtokába jussak. A következőkben az egyes szerzők által leírt fajták és faj eltérések bírálatába nem bocsátkozom, csak azokat a fajtákat fogom felsorolni, amelyeket jóknak és elfogadhatóknak tartok, egyszerűen felsorolom szinonimáikat és körvonalozom azok elterjedésének határait. Mielőtt azonban erre rátérnék meg akarom állapítani, hogy húsz év előtti megállapításaim helyesek voltak, azokhoz kevés hozzátenni való van, de tévedtem azzal, hogy a typikus cancellatus-t is tárgyaltam. Igaz ugyan, hogy akkoriban helyesen jártam el, mert ezt az állatot tartották a törzsfajnak. Amikor 1 Rovartani Lapok. XX, 1913, p. 164.