Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Noszky, J.: A magyar középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: I. Az oligocén - a miocéntől való elhatárolás kérdése

6. Durvaszemű homokos réteg; bőséges, de rossz megtartású tengeri faunával. 3 m. 7. Terrigén kavics, felette riolittufa és a széncomplexus, már a miocénből. II. A Kazári-völgy bányavasútjának bevágásában: 1. Glaukonitos homokkő. 2. Ostreás homok. 2 m. 3. Homokos agyag. m. 4. Laza homokkő, tengeri faunával. 3 m. 5. Agyagos homokos rétegek. 2-—3 m. 6. Cerithium margaritaceum-os laza homokkő. 2 m. 7. Pados homokkő, kövület nélkül. 6 m. 8. A miocén kavicsos, szürke agyagos rétegsorozata. Mátranováknál a Tapes vetula bőségével jelzett, loibersdorfi faunatypusú rétegek, félsósvízi agyagos-homokos lerakodásokkal váltakoznak. Egercsehitől Ny-ra levő oligocén fekűlerületen különböző fáciesű faunákat gyűjtött be SZEKBEATOVICS bányamérnök a Nemzeti Múzeumnak és a Földtani Intézetnek is. A Sajóvölgyben az oligocén felső tagjai a bányahányók és SCHRÉTER munkái (91, 98, 99) szerint elég kövületdúsak és az érdekes Pyrula (Melongena) Lainei BAST.-Í tartalmazzák, olyan kövületek társaságában, amelyeket részint az oligocénből, részint a miocénből idéznek (91, 98, 335). A legszebb ilyenféle átmeneti fauna azonban kétségtelenül az egri, a WiNDT-gyár téglavetőjéből (82, 86), amelyben egész csomó új, speciális alak volt. Itt kell még megemlékezni a híres ipolytarnóczi cápafogas rétegekről (112), amelyek szintén a f. oligocén magas szintjébe tartoznak s amelyeket előbb általában schliernek vettek (70, p. 712). KOCH maga, bár a tarnóczi homokkő padokat a salgótarjáni szénfekürétegekkel párhuzamosítja előbb (60, p. 41), később (60, p. 43), a fedőjében levő biotitandesit-tufa, a felsőesztergályi előfordulások és pár környékbeli kövület alapján, mégis hajlandó igazat adni a közfelfogásnak s a magasabb miocénbe tenni ezeket, holott a helyzeténél fogva is (96, p. 51) tényleg a salgótarjáni szén- illetve terrestikus csoport fekűjében van; tehát semmi esetre sem lehet fiatalabb miocén. T. i. itt a kutatókat elsősorban a „biotit-andesit" tufa vezette félre, amely voltaképen nem egyéb, mint a salgótarjáni szénterület nagyon elterjedt riolitos dacittufája, az aquitán korú szénfekű, amely azonban itt különösképen finom szemű s az egyszerű összehasonlításnál tényleg eléggé elüt a megszokott durvaszemű tufáktól. — De lényegileg az összefüggése délfelé, sőt északfelé is, kimutatható; alatta megvan a terrestrikus