Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Noszky, J.: A magyar középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: I. Az oligocén - a miocéntől való elhatárolás kérdése

kövületes lencseszámba menő betelepülések, amelyek a faunagazdagság és változatosság mellett azt is mutatják, hogy vízszintes irányban gyors eltolódások, faciesváltozások vannak e térszínen, vagyis végül itt is Ny nógrádi váltakozó faciesü rétegek keletkeznek az oligocén végén — amelyben itt horni és loibersdorfi faciesü képződményeket, illetve ilyen faciesü faunákat találunk. Ezeket a régi irodalomban FUCHS (24), SZABÓ (23), HANTKEN (30) általánosságban pontosabb lelőhely megnevezése nélkül közlik, s amelyek valószínűleg összesített gyűjtésből is származhattak. Ilyet közölt újabban SCHRÉTER is (100, p. 85) a Földtani Intézetben levő gyűjteményből, mert hiszen a faunában, illetve felsorolásban a tengeri és félsósvízi alakok együtt vannak, holott ezek itt is ugyanazon a szintrészleten belül kizárják egymást ; és az egymás felettiség vagy egymás mellettiség a facies eltolódását jelenti a megfelelő irányban. Nagyon szép typikus horni faciesü előfordulásokat gyűjtött be újabban HROZIENTSIK bányaigazgató, a karancsaljai Csengevölgy ÉNy-i, de még inkább DK-i oldaláról és a Kazári bányatelep feletti hegyoldalról. A salgótarjáni szénterület viszonyairól szóló 1912-iki munkámban (85, p. 73) néhány előfordulást, még pedig különböző faciésekben én is felsorolok. A Mátrában Ostrea gingensis-tavtalmú padok vannak ebben a magas szintben, továbbá Egercsehi környékén (a kavicsba és riolit tufába is átmenve), Romhány pusztánál, Ipolytarnócztól DK-re stb. Ilyen-féle óriásokká megnőtt ostreákból álló padok vannak Pomáznál is; de a szintet a kékes agyagos homokban — az egyéb üledékes rétegek hiánya miatt — itt voltaképen nem lehet pontosan észlelni; alatta a váltakozó typusú f. oligocén van meg, felette pedig már az andezit-takaró (112, p. 106). Apró Pecíen-ekkel jellemzett fauna van a inászói bányatelepnél a glauconitos homokkő magasabb részeiben és a környéken egyebütt is (ezeket itt-ott a pektenes fedőhomokkal össze is tévesztették). A legérdekesebb két idevágó szelvényt röviden közölni óhajtom e vidékről, amelyekben még ezen a felső 30—40 méteres rétegen belül való nagy változatosság is jól látható és a tisztán tengeri és elegyesvízi, továbbá a mélyebb- és sekélyebbvízi rétegek váltakozása is. I. Lapujtöi Kásahegy E-i árkában: 1. Legalul homokos agyag (kis téglavetővel feltárva) felül vékony homokkő-betelepülésekkel. 6—7 méter. 2. Kövületes, durvaszemű quarchomokkő ostreákkal és balanusokkal. 5 m. 3. Elegyesvízi, növénylenyomatos, agyagos homok. 3—4 m. 4. Kövületdús, pados-palás, homokos agyag; sok csiga és egyes korál lenyomatával 8—10 m. 5. Agyagos és homokos rétegek váltakozva—gyéren kövületekkel. 6—lm.