Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Noszky, J.: A magyar középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: I. Az oligocén - a miocéntől való elhatárolás kérdése

fauna, de mikor a becskei anomyás homoknál egész pontosan meglehet állapitani, hogy a „kiscelli" (=foraminiferás) agyag alatt van ; s így ezek is helyzetüknél fogva az előbbi cattien alá esnek. Csővár — Pencz környékén a „csörgőköves" homokkőképződmények (a Cer. margarithaceum köbeiéi vannak e laza, durva homokkőben) többszörösen váltakoznak a „Kiscelli agyagokkal", illetőleg foraminiferás agyagmárgákkal, úgy hogy itt és általában ezeken a területeken azok kiválasztása lényegében fölösleges, sőt lehetetlen is, mert hisz' összefüggő feltárásokról nem lehet szó. Ennek a tévedésnek esett áldozatául HOLLÓS is (95, p. 210—212), aki a Csörögi ilyesféle foraminiferás agyagmárgát K. miocén schliernek vette, mert egyrészt nem vette figyelembe az Öreghegy É oldalán levő vetőt, másrészt, a kis területen nem volt alkalma tapasztalni, hogy az ilyen 100 m-nél is kisebb szelvényben, a középhegységben nem szoktak olyan sűrűn megjelenni a szintek, korok. Az agyagok bizony nem schlier agyagok, itt és a váczrátóti Vigyázó kertből kikerült fauna alapján következtetett „schlier"-alakok is amint láttuk éppen oly gyakoriak a f. oligocénban, úgy hogy az ő 3 szintre taglalt képződménysorát össze kell vonni az f. oligocénbe és ide kell venni azokat az agyagos-homokos képződményeket mind, amelyek Veresegyházától (21) kezdve É-felé Örszentmiklós, Váczhartyán, Váczbottyán, Csornád mélyebb feltárásaiban vannak (egészen a Burdigalien felső részében fellépő kavicsos, Pecten-es homokkövekig) a gödi szelvénynyel együtt. Ebben volt tehát és nem K. miocén schlierben, az őrszentmiklósi Vicián telepi gázfeltárás is. A f. oligocén és az alsó miocén legmagasabb szintája közt, itt egy hatalmas hézag denudatiós periódus van s így a voltaképeni aquitanien képződmények hiányzanak. Ehhez hasonló, de abban a tekintetben, eltérő a fácies tovább Ny-on a Dunántúl (Pomáz—Szentendre), hogy a közbetelepült felsőbb agyagok nem kiscelli agyagfaciesben lépnek fel, ellenben a tengeri félsósvízi réteg, különböző faunák, szénnyomok váltakozása itt is megvan, mint SALAI kimutatja (112). Itt már a helvétien briozoás v. alsó lajtamész van csak a f. oligocén képződmények felett, és tovább K-re Esztergom és ÉNy-ra Szobnál már directe telepszenek az andesitek az oligocénre. (Ez tehát már teljesen az esztergomi alsó miocén denudatiós területhez tartozik.) (104). Igy a SÜMEGHY által leírt diósjenői a. miocén faunákat, illetve rétegeket (103, p. 32—36) sem lehet az oligocéntől elválasztani, legfeljebb a GAÁLféle beosztás (105—6, p. 146, 67) értelmében, sem pedig a Börzsönyi hegység K-i tövén levő régibb képződményeket, mert hiszen itt is az aquitanien alatt denudatiós periódus van s a miocén csak a f. burdigalienhelvetien transgressióval kezdődik. Az oligocén itt is váltakozó faciesekből