Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)
Noszky, J.: A magyar középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: I. Az oligocén - a miocéntől való elhatárolás kérdése
alárendelt, míg az idevágó typikus galgavölgyi s általában Ny nógrádi faciesnél a Cserhát és Börzsöny közti képződményekben a homokos féleségek dominálnak elsősorban. Itt a kiscelli agyaghoz hasonló typusú vékonyabb vagy vastagabb foraminiferás agyagmárga képződmények (jelezve a tenger illetve a vidék időnkénti süllyedéseit) többszörösen váltakoznak a Pectunculus obovatus-os tengeri (Becske, Patakalja, Diósjenő, Csörög stb.) és a Cerithium (Tympanotomies) margaritaceus-os elegyesvízi homokkőrétegekkel (Becske, Diósjenő, Csővár stb.). Ezeken kivül vannak anomiákkal telt barna homokpadok, vastag, durva Osírea-homokkő rétegek, Pecten arcuatus-os homokkövek (Vácz) (115, p. 159—160), vékony, lencseszerű, kikékelődő, néha 20 cm-t sőt többet is elérő, minőségre azonban gyakran igen kiváló szénbetelepülések is, növénylenyomatos etc. rétegek. Az agyagokat HANTKEN (12) mikrofauna alapján a kiscelli agyagnak vette s így a Becskei széntelepek fekűjét is (30, p. 293) ; holott ez helyzetéből kifolyólag itt az oligocén legmagasabb tagjai közé tartozik ; fekűjében vannak imént vázolt képződmények. Rajta a becskei szén felett, amely nem egyéb mint egy jobban kifejlődött lokális képződmény az oligocén és miocén határán, már a salgótarjáni a. miocén fekű kavicsszintjének megfelelő, hasonló képződmények vannak. Az oligocén képződmények a a felszíni feltárásokból is vagy 2—300 m vastagságban ismeretesek s a becskei 1923/24-iki 60—100 m-es mélyfúrásokból, lefelé még vagy 100 méterre, de változatlanul ugyanebben a fáciesben. Hasonló viszonyokra talált a Salgótarjáni R. T. 1914-ben eszközölt kb. 400 méter mély kutatófúrása Nógrád mellett, földgáz feltörésekkel 1 . A Pectunculus obovatus-os és Cer. margaritaceum-os képződmények igen különböző szintekban, illetőleg sorrendben vannak meg helyenként, úgy hogy ezeket párhuzamosítani nem lehet, mert hisz' a kövületes előfordulások nem egyöntetűen összefüggő rétegeket alkotnak, hanem fészkeket, lencséket. Egyes nagyobb vastagságú feltárásban néha mind a kettőt meg lehet találni (Diósjenői tó D oldal), de nem keveredve, hanem külön-külön, jelölvén egyrészt a terület eustatikus ingadozásait, másrészt a megfelelő nem kedvező helyeken a fellépő fauna elvándorlásokat. Ez a Ny nógrádi rész általában elég gazdag kövületekben mint azt SZABÓ (8), HANTKEN (12), STÄCHE (10) BÖCKH J. (21) BÖCKH H. (46) PÁLFY (53), GAÁL (67), HOLLÓS (95), SÜMEGHY (103), KTJBACSKA (115, p. 158—160) munkái is jelzik egyes helyekről. PÁLFY patvarci cattien-typusú előfordulása közelében (53, p. 138) Szűgynél stb. a Feketevíz-völgy kierodált K-i meredek oldalain szép ostreás és anomiás homokköpadok vannak, tehát egész bécsi, miocénképű 1 EISELE OTTÓ salgótarjáni kutatásvezető főmérnök úr szíves közlése nyomán.
