Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Noszky, J.: A magyar középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: I. Az oligocén - a miocéntől való elhatárolás kérdése

meg, minden változat, persze átalakitva, elkovásítva, hogy ezt semmikép sem tudjuk egységes, aránylag rövid korszak képződményének felfogni még fáciesben sem. Itt DNy. Nógrádban ilyen a f. oligocén-képződmény, amely általánosan és nagy kiterjedésben jelentkezik. Ezen érdekes probléma megoldása természetszerűleg elsősorban is a budai hegység és közvetlen környezetére vár ahonnan a typust felállították s ahol ebből kiindulva lehet a íácies átmeneteket függőleges és vízszintes elterjedésben lépésről-lépésre nyomozni, a palócz földről ugyanis a három kis dunabalparti rögrész kivételével ezek a rétegek, legalább is ebben a kifejlődésben, teljesen hiányzanak. B. A kiscelli agyag. A kiscelli agyagnak megfelelő mainzi medencebeli Ruppeltont (102) vagy a bajor alsó tengeri molasset (93, p. 15, 21) a németek már rég a középoligocénba helyezték, nálunk azonban a szorosabban vett budai viszonyok alapján, mint alsó oligocén szerepelt ; holott az a bizonyos kifejlődés csak a Kelenvölgy és Solymári völgy közé eső dombok közti mélyedésekben van meg és legfeljebb a csatlakozó területeken; amennyire azt az artézi kutakból vett próbák alapján (városligeti és balassagyarmati) meglehet Ítélni. Elsőnek T. ROTH KÁROLY helyezi a városligeti artézi kút mélyében levő kiscelli agyag jórészét, természetesen a felsőt a közép oligocénbe (82, p. 126); FERENCZI pedig már csak a mélyebb részét (114, p. 210) veszi ide. T. i. a magasabb szintekben levő, rendszerint homokos betelepülésekkel váltakozó agyagos képződményeket már a budai hegység körzetében is a magasabb szintbe teszi. Ugyanis már Budától Északra és Nyugatra is megvannak ezek a homokos szintekkel váltakozó képződmények (pl. Csillaghegy, Szentiván stb.), amelyeket talán fiataloknak lehetne nevezni, de a helyzeti viszonyokból következtetve ezek egyes részei még lehetnek ugyanazon korban, de eltérő fáciesben kifejlődött képződmények is, mint a hogy a balassagyarmati artézi kút 290—353 m közt levő rétegeiből is kerültek ki homokos rétegek is (92, p. 345). A kiscelli agyag kérdésénél nagy fontosságú tényt präciziroztak az esztergomi szénterület monographusai 1922-ben (104, p. 40—41), hogy a foraminifera-faunára is egyező és lithológiailag is azonos agyagmárgák nem az alsó, illetve helyesebben középoligocén kiscelli agyagokkal azonosíthatók, hanem ezek a felső oligocénbe tartoznak, hiszen ennek typikus formái felett, vagy azokkal váltakozva jelennek meg — és hogy a typusos kiscelli agyag itt nincs is meg. Ezen az alapon és egyéb hasonló helyszíni tapasztalatok alapján a palóczföldi kiscelli agyagok javarészét is a f. oligocénbe kell tenni: pl. Ny. Nógrádban a HÁNTKEN-éit