Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Zilahi Kiss, E.: Ichneumonidák a Magyar Nemzeti Múzeum gyüjteményéből

A fej harántos, hátrafelé ívelten keskenyedő, hátul kikanyarított, széles halántékkal, a halánték lécei meg nem törtek, a homlok lapos, a mellékszemek mögött gödröcske nélkül. A homlok és halánték nagyon finoman és szétszórtan pontozott, fénylő. Az arc harántos, lapos

; párvonalas szélű, sűrűn ráncolva pontozott, fénytelen. A pofák nagyon rövidek, de eléggé láthatók. A fejpaizs az arctól el nem különített, eléggé előreálló, fénylő, szétszórtan pontozott, oldalt jól kifejlődött, gödröcskékkel. A felső állkapcsok alul a középen gyengén kikanyarítottak, alsó foguk nagyobb. A torközép elül meredek, finoman és sűrűn pontozott, fénylő, a notaulik csak elül láthatók. A paizsocska meglehetősen domború. A torvég szabálytalanul mezőcskézett, az area superomedia oldalai elül nem összetartok és hátrafelé a rosszul kifejlődött area posticaban vesznek el, a costula hiányzik, a felső oldallécek jól kifejlődtek, úgy hogy a torvég felületén négy jól kifejlődött hosszanti léc látható, egyebekben gyengén skulpturált és majdnem fénylő. A potroh bunkóalakú, kissé hosszabb mint a fej és a tor együttvéve. Az első hátlemez másfélszer oly hosszú mint hátul széles, előrefelé erősen keskenyedő, nyeles, a nyél egyenes, tőgödröcske nélküli, de mély oldalbarázdával, glymmák nincsenek, felül bordák nélkül, hátul finoman szegélyezett, a lélekzőnyílások erősen előre állók, a középen elhelyezettek. A második hátlemez hátrafelé kevéssé kiszélesedő, olyan hosszú mint széles, a következő hátlemezek harántosak, az összes hátlemezek finoman ráncoltak és gyengén fénylök. A haslemezek bordások, a membrana elül a lélekzőnyilásokig terjed. Az utolsó haslemez hátrafelé kevéssé előreálló. A tojócső alulról előreugró, félakkora mint az első hátlemez, oldalról nézve lapos, vége hegyesedő. A rozsdavörös csápok olyan hosszúak mint a test, a tőiz rövid tojásforma, rézsútosan lemetszett, az első ostoríz majdnem másfélszer olyan hosszú mint a második íz. A szárnyak kissé sárgásak, áttetszők, a tőér kissé ferdén fekvő, egyenes, a szárnyjegy keskeny, barna, töve világos ; a radiális sejt hosszú, a radius második szakasza kétszer olyan hosszú mint az első szakasz, nem ívelt; az areola hiányzik, az areolaris ér kissé rövidebb mint a visszafutó ér eredetétől való távolsága. A discocubitalis ér ívalakű, a visszafutó ér hosszúkásán ablakos, a discoidális sejt hátulsó szöglete derékszögű; a nervulus erősen postfurcalis, a párhuzamos ér kissé a brachialis sejt közepe alatt ered; az abscissula hosszú, a nervellus antefurcalis, kevéssé a közepe alatt megtört. Az összes erek barnák. A lábak karcsúak, a hátulsó sarkantyúk majdnem elérik a lábfejtő közepét, a karomíz kevéssé hosszabb mint az előtte lévő íz, a karmok elég nagyok, nem fésűsek. Fekete, a fejpaizs, a felső állkapcsok (csúcsuk kivételével) és a tapogatók sárgák,a hátlemezek rozsda-sárgák, a középen sötétebbek és hátrafelé fokozatosan szélesebben rozsda-barnák. A lábak (a karmok kivételével) világos rozsdasárgák. Hossza 7 mm.