Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Zilahi Kiss, E.: Ichneumonidák a Magyar Nemzeti Múzeum gyüjteményéből

hátul meredeken lefutó, teljesen sejtszerű felülettel. Az area superomedia hosszabb mint széles, lécei előrefelé összetartok, az area basalistól alig elkülönített. A costula gyengén kifejlődött, csak a töve jelzett. A hátulsó harántléc jól kifejlődött, az area petiolaris nem osztott, a spirakulumok kicsinyek és alakjuk kerek. Az első hátlemez hosszabb mint amilyen széles hátul, majdnem a közepéig léceit, elül összehúzódott, de szélesen ülő. A következő hátlemezek fokozatosan szélesbedők. A második hátlemezen a SCHMIEDEKNECHT által nemi bélyegnek feltüntetett bemélyedt rézsútos barázdák nem láthatók. Az összes haslemezeken élecske látható. A glutiniák sűrűn szőrösek. A csápok majdnem testhosszúságúak, fonálformák, rövid, oldalt nem kikanyarított kúpalakú tőízzel, az első ostoríz másfélszer olyan hosszú mint a második íz. A csípők meglehetős nagyok, a tomporok hosszabbak mint amilyen szélesek, a hátulsó lábszár sarkantyú nélküli, a karmok hosszúak és sűrűn fésűsek. A fej és a tor finoman pontozott, a mesopleurákon a szárnyak töve alatt fénylő és nem élesen határolt speculummal. A potroh fénylő, finoman ráncolt. A test felülete finoman szőrös. A szárnyak világosak, kis háromszögű areolával. A radius vége egyenes, a nervulus postfurcalis, a discocubitalis ér egyenletesen hajlott, ramellus nélküli, a visszafutó ér intersitiális, a párhuzamos ér a brachialis sejt közepéből ered, a nervellus antefurcalis, a közepe előtt megtört. Fekete, a csápostor és a stigma sötét barnássárga, a csáp tőíze alul világos barnássárga, a fejpaizs és az alsó állkapcsok (a csúcs kivételével) az elülső és középső csípők, a tomporok, az elülső és középső combok és lábszárak, a lábfejízek, a tegulák, a második hátlemez keskeny hátulsó szegélye és a haslemezek fehérek, a paizsocska csúcsának kifutó oldallécei, a paizsvég, a hátulsó csípők és combok és a hátulsó lábszárak töve szélesen vörös. Hossza 5*5 mm. THOMSON leírása rövid és nem kielégitő. Kopf aufgetrieben, hinten nicht verengt, Hinterecken abgerundet, Occiput mit feiner Querleiste, Stirn mit tiefer Fühlergrube, Gesicht wenig aufgetrieben, vom Clypeus halbkreisförmig getrennt, dieser stark aufgetrieben, vorn zusammengezogen und gerade abgestutzt. Wangen breit, viel kürzer als die Basis der Mandibeln, diese kräftig, mit zwei gleichlangen Zähnen. Notaulen des Mesothorax kurz und seicht, Furche des Schildchens breit und tief, nicht crenulirt, Schildchen hoch erhaben, hinten abgerundet, seitlich in eine Leiste auslaufend. Metathorax kurz, hinten steil abfallend, vollständig gefeldert. Area superomedia mit nach vorn convergirenden Leisten, länger als breit, von der Area basalis schwach getrennt. Costula sehr schwach, nur deren Basis angedeutet, hintere Querleiste stark entwickelt. Area petiolaris nicht geteilt; Spirakeln klein und rund. Erstes Tergit länger als hinten breit, fast bis zur Mitte mit