Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Zilahi Kiss, E.: Ichneumonidák a Magyar Nemzeti Múzeum gyüjteményéből

Leiste, vorn zusammengezogen, aber doch breit sitzend. Die folgenden Tergite zunehmend quer, am zweiten Tergit sind die von SCHMIEDEKNECHT als Gattungscharaktere angegebenen eingedrückten schrägen Furchen nicht sichtbar. Alle Sternite gekielt. Glutinien dicht behaart. Fühler von Körperlänge, fadenförmig, Schaft kurz, becherförmig, an den Seiten nicht ausgeschnitten. Erstes Geisselglied anderthalbmal so lang als das zweite Glied. Hüften ziemlich gross, Trochanteren länger als breit, Hinterschienen ohne Sporen, Klauen lang und dicht gekämmt. Kopf und Thorax fein punktirt, Mesopleuren unter der Flügelbasis mit glänzendem, schwach abgegrenztem Speculum. Hinterleib fein gerunzelt, glänzend. Körper fein behaart. Flügel hell, mit kleiner dreieckiger Areola. Radius am Ende gerade, Nervulus postfurcal, Discocubitalader gleichmässig gekrümmt, ohne Ramellus, Rücklaufender Nerv interstitial, Paralleler Nerv der Mitte der Brachialzelle entspringend, Nervellus antefurcal, tief unter der Mitte gebrochen. Schwarz, Fühlergeissel und Stigma dunkel braungelb, Schaft unten hell braungelb, Clypeus und Maxillen (mit Ausnahme der Spitze), Vorder- und Mittelhüften, Trochanteren, Vorder- und Mittelschenkel undSchienen, Tarsen, Tegulae, schmaler Hinterrand des zweiten Tergits und Sternite weiss; Schildchen und auslaufende Leisten der Spitze, Hinterschildchen, Hinterhüften, Hinterschenkel und breite Basis der Hinterschienen rot. Länge 55 mm. THOMSON'S Beschreibung ist sehr kurz und nicht ausreichend. Cteniscus punctipes THOMS. 9 — Dicső-Szent-Márton (CSIKI). A fej harántos, hátul kevéssé keskenyedő, széles halántékkal, a homlok lapos. A csápgödör úgy mint a Tryphon-nemnél oldalt léccel határolt. Az arc harántos, közepén gyengén kiemelkedő, a fejpaizs az arctól elkülönített, elül szegélyezett, nagy oldalgödröcskékkel. A pofák olyan hosszúak mint a felső állkapocs töve, utóbbi fogai egyforma hoszszúak. A fej fényezett, hátul nagyon finoman, az arc sűrűbben pontozott. A mesonotum magasan domború, elül meredeken lejtős, jól kifejlődött notaulikkal. A paizsocska erősen kiemelkedő. A metathorax erősen mezőcskézett, az area superomedia és basalis egybeolvadtak, párvonalas szélűek, a costula a közepe előtt van. Az area petiolaris az area coxalistói elkülönített. A spirakulumok kicsinyek és kerekek. Az epicnemiák hosszúak, a mesopleurák fénylök. Az első hátlemez majdnem kétszer olyan hosszú mint amilyen széles hátul, mély gödröcskével a tövében, mely hátrafelé két erősen kifejlődött bordával majdnem a végéig terjed. A glymmák mélyek, a következő hátlemezek harántosak, fénylők és hátulsó felük vörös. A pofák sárgák, a tegulák és a szárnyak töve fehér. A csápok majdnem hosszabbak mint a test, sertealakúak. Kopf quer, hinten wenig verschmälert, Schläfen breit, Stirn flach.