Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 23. (Budapest 1926)

Csiki, E.: Magyarország szárazföldi Isopodái (Isopoda terrestria Hungariae)

9. Armadillidium saxivagum VERHOEEE. Zool. Anzeiger. XXIV, 1901, p. 136 ; XXV, 1902, p. 248. A hát fénylő fekete, az oldallemezek és a szelvények hátulsó szegélye fehér. A homlokháromszög alsó széle kerekített, a középső homloklemez előreáll, oldalai nem élesek, ívesen lefutók, hátul duzzadt és a duzzadás előtt gödröcske van. A csáplemezek felső lapján nincsenek élszerű. redők. A tor első hátlemezének hátulsó széle kétoldalt mélyen öblös. Hossza 11 mm. — Előfordul a Mostarsko blato-ban Herczegovinában. 10. Armadillidium Klugi BRANDT. Bull. Soc. Nat. Moscou. VI, 1833, p. 185. — MILNE-EDWABDS, Hist. nat. Crust. Ill, 1840, p. 181. — BUDDE-LUND, Prosp. Crust. Isop. terr. 1879, p. 6; Crust. Isop. terr. 1885, p. 56. — VERHOEFF, Zool. Anz. XXV, 1902, p. 248. guttatum C. L. KOCH, Deutschl. Crust., Myriap. u. Arachn. 1841, 28, 6. — VOGL, Verh. zool.-bot. Ges. Wien. XXV, 1875, 511. t. 11, f. 4. pustulatum C. L. KOCH, Deutschl. Crust., Myriap. u. Arachn. 1841, 28, 5. astriger C. L. KOCH, Deutschl. Crust., Myriap. u. Arachn. 1841, 28, 4. Szürkésbarna vagy vörhenyes, három sor sárga folttal, a fejtetőn is van egy sárga foltocska, az oldalszél szélesen vörös. Teste széles, domború, sűrűn pontozott. A csápostor ízei egyenlő nagyok. A csáplemezek kerekített szélűek, tojásformák, felső szegélye visszahajló. Az első torgyűrű hátulsó széle kétoldalt kissé öblös. A fargyűrű hátul tompán kerekített, olyan hosszú, mint széles. Hossza 14—20 mm., szélessége 7'5 —10 mm. — Előfordul Dalmácziában (Raguza, Cattaro), Boszniában, Herczegovinában (Mostar, Stolac, Neum) és Korfu szigetén. 11. Armadillidium hungaricum nov. nom. variegatum C. L. KOCH, Deutschl. Crust., Myriap. u. Arachn. 1841, 28, 15 (nec LATR.) — SILL, Verh. u. Mitth. Naturw. Ver. Hermannstadt. XIII. 1862, p. 27. — DOLLFUS, Természetrajzi Füzetek. XXIV, 1901, p. 143. Felül barna, alul sárgás, a tor és potroh hátlemezei oldalt szélesen halványabbak vagy fehéresek, a szegélyélek fehérek, a tor hátlemezeinek hátulsó szélét keskeny sárga szegély díszíti, egy folt a homlokon és öt hosszanti sorban elhelyezett folt a háton sárga, e foltok közül a középsők a középen vagy elül keskenyek, a szélsők pedig félholdalakúak, ritkán a két szélső folt összeolvad. A test hosszúkás tojásforma, felül laposan domború, fénylő, sűrűn pontozott. A csápostor végíze hosszabb, mint az előtte levő. A véglemez rövid, széles, hátul kerekített. Hossza 10—14 mm. — Magyarországon eléggé elterjedt faj (Újpest, Mezőzáh, Dicső-Szent-Márton, Nagy-Csűr, Retyezát, Plavisevicza), előfordul azonkívül Horvátországban (Károlyváros) és Alsó-Ausztriában (Bécs). 12. Armadillidium vulgare LATREILLE. Hist. nat. Crust. Insect. VII, 1804, p. 48 ; Genera Crust, et Insect. I, 1806, p. 71. — MILNE-EDWARDS, Hist. nat. Crust. Ill, 1840, p. 184. — BATE & WESTWOOD, British