Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 21. (Budapest 1924)
Filarszky, N.: Újabb adatok a Chara crinita Wallr. mindkét ivarának magyarországi elterjedéséhez
ADATOK A CHARA C.nLNTFA ELTERJEDESEHEZ, 21 egyik agaban Dinnyes mellett es legiijabban BOEOS ADAM kiserletugyi asszisztenstol kaptam szep, tiszta $-iva'ru telepeket a Kecskemet hataraban fekvd Hetenyegyhazarol; errdl az utobbi helyrol azonban valoszintileg meg c^-ivarii telepck is cld fognak keriilni, mert e videknek egv masik termdhelyen a Ohara crinita szinten mind a ket ivarban elofordul. Nem erdektelen a Chara crinita magyarorszagi termdhelyeinek rendszeres kimutatasa a gyujtes chronologiai sorrendjeben, melyet az 1923. evi adatok kihagyasaval az irodalmi feljegyzesek, a Magyar Nemzeti Muzeum novenytani osztalyanak gyiijtemenyeben (M.) es a budapesti kir. tud. egyetem novenytani intezetenek gyiijtemenyeben (E.) talalhato anyag alapjan allitottam ossze, oly czelbol, hogy azzal kis tajekoztato lanczszemet nyujtsak a megirando ,,Nagy-Magyarorszag algavegetaczi6ja"-b61. 1. Az elso. legregibb, magyarorszagi Ckara crmita-adni 1799-bdl KITAIBEL pAL-tol valo: „Ad Balatonem, ad Fok (Siofok) et in agris infra vineas Fok Szabadiensis (Fok-Szabadi)" sosvizii pocsolydiban r Clmm hispida" neven: KITAIBEL: iter Baranyense, manuscriptum Musei Nationalis Hungarici et KANITZ A. Reliquiae Kitaibelianae I. Iter Baranyense anuo 1799. susceptuni (Verhandl. d. Zool. bot. Ges. Wien XII. 18(>2. ]>. 590; sep. p. 2.). LEONHARDI: Die bisher bekannten osterr. Armleuchtergewaehse Prag 1864 p. 63 et 95, a pragai cseh muzeum gyiijtemenyeben Jrispida" nev alatt levo |)eldanyokat a sajat es BRAUN A. vizsgalata alapjan mar a Chara crinitd-hoz vonja. Ezt a helyesbitett adatot emliti MKUJLA (Die Characeen Deutschlands, Osterreichs und der Schweiz in RABENHOEST Kryptogamen-Flora von Deutschland 2. Aufl. V. Bd. 1890—97. I>. 359.), tovabba FILARSZKY NANDOH (A Gharafelek 1893. p. 37. es 2—122.), vegiil BOKBAS VINCZE (A Balaton tavanak es parlmellekenek noveiiyfoldrajza es A Balaton tudom. tanulmanyozasanak eredmenyei II. k. II. resz, 2. szakasz 1900. p. 121, 148, 149. 311.). BOKBAS anelkul, hogy az eredeti peldanyokat. vagy itl lijabban gyiijtotl anyagot latott volna. kovetkezo velemenyet kockaztatja: „a szomszed teriilet (Tape es Gyorkony koriil) pcldai alapjan hihetoleg a var. Hungarica BORB. elteres (var. laxa? MIGULA).* A Magyar Nemzcti Muzeum novenytani osztalyaban kiilon orzott KiTAiBEL-gyiijtemenyben ez a novenyke nincs nieg! 2. A Q"iv aPU Chara crinita fi pachysperma WELLWITSCH (Landeskunde von Osterreich . . . p. 178.) szerint a Ferto-to delkeleti parti reszeit nagy teriiieten vonja be; ezt atveszi es kozli GANTEKER U. (Die bisher bekannten Osterreichischen Ghareen 1847. p. 15.) es hozzateszi, hogy a Fertd-to eszaki parti reszen csak keves peldanyt taltilt belole. LEONHAKDI (i. m. 1864. p. 62.) atveszi ezt az adatot; MIGULA (i. m. 1890—97. p. 359.); BOEBAS V. (Flora von Osterreich-Ungarn II. West-, Nord- u. Mitteleuropa in Osterr. bot. Zeitschr. 1892. p. 143.) es FILAESZKY (i. m. 1893. p. 57,
