Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 21. (Budapest 1924)
Filarszky, N.: Újabb adatok a Chara crinita Wallr. mindkét ivarának magyarországi elterjedéséhez
ADATOK A GHARA CRINITA ELTKIUKDKSKHEZ. 15 vagyis a sugar iranyatol elteroen hirtelen a tengely fele iranyul; a ketsejtii vegszelveny tnindig hosszabb az utolso sugarkaknal; egy nemely sugaron az utolso sugarinternodiumnal is hosszabb, de ennel sohasem vastagabb; a!so sejtje joval nagyobb, hosszabb a felso vagy csucssejtjenel; ez a ketsejtu vegszelveny is hol egyenesen folytatodik a sugar iranyaban, hol mar az alapjan mintegy megtordelve a tcngely fcle hajlik, vagy csak a felso kisebb csiicssejtje hajlik el erosen befele, nehol az also sejtje kisebb mertekben, a felso sejtje nagyobb mertekben hajlik a tengely fele. A melyebb vizben termo, magasabb novenykeken a csupasz vegszelveny az osszes sugarakon igen hosszu, rendszerint ket-haromsejtii; a legalso sejtje teimeszetesen mindig a leghosszabb es legvastagabb, de nem oly vastag, mint az utolso sugarinternodium ; a masodik sejtje mar rovidebb es vekonyabb, a harmadik, vagyis a csiiessejtje a legrovidebb es legvckonyabb, de szinten meg elcg hosszu hegyes csiiesban vcgzodik, azonban ez nem mucroszer.u. A sugarak a felso (isszes nodusokon erosen befele iveltek. A sugarkak fmom hegyben vegzodnek, az also sugarnodusokon a leghosszabbak, meg a kovetkezo noduson is tiilnonek, felfele azonban mindinkabb rovidiilnek, legr(")vidcbbek a legutolso sugarcsomon, de az alatta levo noduson is meg csaknem akkora hosszuak, mint az utolso sugarinternodium ; valamennyi noduson mereven felfele iranyulnak es igen hegyes szog alatt allanak el a sugartol. A melleksugarak mind a ket sorban erdsen fejlettek, a felso tengelynodusokon hol hosszabbak, hol valamivel rovidebbek a tiiskeknel, az also nodusokon feltiinoen rovidek. Az oogoniumok, az antheridiumok is egyesevel fejlodnek, normaiis alakuak ; az antlieridiumok nagyok, 610—725 (JL atmerojiiek ; a teljesen kifejlett oogoniumok 490—525 /f/320—335 fi nagyok. Az oosporak rovid elliptikus alakuak, csak ke\ r essel hosszabbak, mint szelesek, feketesziniiek, 406—435 ,«/332 [x. In aquis non profundis plantulae 3—5 cm. altae, sed in aquis profundioribus 10—15 cm. magnae, paulum ramosae, non incrustatae, laete virides in partibus superioribus rubescentes. Internodia inferiora caulis sparsim aculeata, aculeis solitariis vel fasciculatis (2—3) acutis, diametro caulis brevioribus; internodia superiora dense aculeata, aculeis acicularibus, fasciculatis (3), diametrum caulis duplo superantibus. In verticillis superioribus inter folia corticata et fertilia foliis simplicissimis, ecorticatis, nodis carentibus foliis fertilibus multo longioribus; in verticillis superioribus solum foliis normaliter corticatis, arcuatis, 4—5-articulatis, plerumque 3—4, rarius, in speciminibus masculinis articulis 5 fertilibus. Articulus ultimus ecorticatus maxime variat, in nonnullis foliis unicellularis, brevior vel multo longior, tenuior vel robustior e nodo ultimo foliolis orientibus. rectus vel inclinatus; in aliis foliis ejusdem vcrticilli bicellularis,
