Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 21. (Budapest 1924)
Filarszky, N.: Újabb adatok a Chara crinita Wallr. mindkét ivarának magyarországi elterjedéséhez
10 FII.AKSZKY NANDOK Eltekintve a r//^r«-nieleorpapirost6i, mindezek kozOtt az ujabb Ckara mmfa-adatok kozott legcrdekesebb a sarreti «Fenyestir-ban talalt forraa, a mely elso pillanatra a Chara ceratophylld-m emlekeztet, de a kozelebbi vizsgalatnal a Chara crinita egyik sajatsagos formajanak bizonyul. Pontosabb leirasa a kovetkezokben foglalhato ossze : Chara crinita WALLR. f. ceratophylloides n. f. cf et 9Tobbe-kevesbbe merev, szep zoldszimi, de esucsreszletiikben vorhenyespirosas szinii, a Ch. ceratophylld-va, cmlekezteto, csak igen kis mertekben inkrusztalt vagy minden inkrusztacziotol teljesen mentes novcnykek. A 2—8 cm. magas, csak kivetelesen meg valamivel magasabb, 0"5-—1'5 mm. vastag tengelytik gyeren elagazo; minden csomon csak egy, tobbe nem igen elagazo oldalag fejlodik, de a legalso szintelen nodusbol, a mely guinosan megvastagodik es nagyobb szamban rhizoidakat is fejleszt, tobb csupaszlabii ag fejlodik, a mely utobb a fotengelyhez hasonloan kialakulva, mellektengelykent afotengellyel egyetemben kis ritkas, bokros telepet alkot, ilyenek pedig tarsasan siirii gyepben vonjak be a sekely^izii szikes tonak, minden mas vizi es moesari novenytol teljesen mentes, tiszta homokos parti reszet. Az internodiumok atlag 1—2 cm. hosszuak, gyeren tiiskezettek, de a csiics fele fokozatosan rovidiilnek es itt a siiriin fellepo tiiskektol csaknem borzas feliiletiiek; talalkoznak azonban egyes megnyultabb peldanyok, melyeknek felso internodiumai is gyeren tiiskezettek es tiiskeik is aprok. A keregsejtsorok szama pontosan megegyezik a sugarak szamaval, sokszor azonban a nodusok alatt a kozepkeregsejtsorok mellett egyes oldali keregsejtsorok kezdemenyei is feltiinnek, de ezek a tengelytol csaknem derekszog alatt elhajolva, mint kiilonleges, vastagab!) tiiskek alakulnak ki es allanak el a tengelytiil. A legalso internodium keregtelen, kiilonosen all ez a mellektengelyekre. A tiiskek nagyobbreszt egyesevel allanak, itt-ott kettesevel vagy az egy jol kifejlett tiiske mellett, tole jobbra es balra meg egy-egy apro szemolcs is megjelenik; a hol ket jol kifejlett tiiske ered, ott a kozepso hosszabbik mellett csak egy apro szemolcs jelzi a harmadik tiisket. A jol kifejlett tiiskek, de a csoportosan allo tiiskek koziil kiilonosen a kozepso tiiske 1'5—2-szer hosszabb a tengely atineriijenel, sot itt-ott meg hosszabb tiiskek is lathatok foleg a felso, mar rovidebb internodiumokon, mig az also megnyult internodiumokon joval rovidebbek: nemely rnegnyult felso, gyeren tiiskezett internodiuinon szinten rovidebbek lehetnek, sot ezeken gyakran meg a tengely atmerojenel is rovidebbek, iigy hogy ilyen esetekben nehezen lehet megallapitani, vajjon a novenyke a „Longispinae u vagy a ,,Brevispinae'' csoportba sorozando-e. Valamennyi jol kifejlett tiiskere jellemzo azonban, hogy vastag es erosen kihegyzett cellulosecsiicsban vegzodik, vaslagabb bar-
