Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 20. (Budapest 1923)
Noszky, J.: A Zagyvavölgy és környékének geológiai és fejlődéstörténeti vázlata
64 Dr. XOSZKY JENŐ A fenti képződményekre vonatkozólag: meg kell jegyezni, hogy az egyes korszakokba való beosztás esak mesterséges; tényleg és valóságban a legtöbb képződményt pontosan elválasztani nem is lehet. Az átmenetek az isopikus faciesekben igen lassúk és fokozatosak. A beléjük zárt fauna csak itt-ott gazdagabb s igy a mérsékelt petrographiai különbség nem elég a pontos elhatárolásra. Ez felel meg a lassú, fokozatos, természetes fejlődés elvének — az ember esak a. már kialakultat, a melyben nagy már a különbség, tudja észrevenni. Igy az alsó és középső oligocénnél, valamint a középső és felső oligocénnél az éles hatái absolute inegvonhatatlan. Ugyanezt lehet észlelni a schliernek alsó és felső része közt is; valamint a lerrigén szarmata, még inkább a pannon és levantei képződmények között. Ennélfogva nehéz, sőt szinte lehetetlen az aránylag nagy, mintegy 4.000 négyzetkilométernyi területen levő változatos faeies képződményekkel complicált stratigraphiai viszonyokat rövid általánosítás alakjában kifejezni. II. Tektonikai viszonyok. Területünk szerkezetileg a szó szoros értelmében vett vetödéses területek közé tartozik. A vetődések mérete sokszor több száz métert is meghalad, pl. Pilinynél a Helvétien schliermárgák és az alsó oligocén rétegek között; vagy a Salgótarján keleti oldalán levő nagy horstokban, valamint a keleti Cserhátnak hatalmas, több képződményt a felső schliertől egész az alsó pannonig — feldaraboló háromszoros törési sorozatában. A vetődések közt két főrendszer ismerhető fel mint általában a magyar középhegységben : 1. Az ÉK—DNy. irányú régibb, hossz tető rendszer, (a középhegység csapásirányához viszonyítva) a melynek korát az alsó pannon utánra kell tenni, mert a Cserhát előbb emiitett nagy feltörései még ezeket a rétegeket is darabokra tördelték. Kis-Terenye és Bátony közt a Zagyva-völgyön csaj) át egy ilyen 300 méternél is nagyobb hosszvető. 2. Északabbra, de különösen a salgótarjáni szénterületen és a bazaltvidéken, továbbá É.-Nógrádban az ÉNy—DK. irányú Jceresztvetöh rendszere a gyakoribb és erőteljesebb (salgótarjáni fővetök). Ezek kora, mivel a bazaltplatókat is tördelik, nem tehet a levanteinél régibb. A hosszvetők párhuzamosak a középhegységben levő régibb képződmények roncsainak törésperemével, tehát ezek a kialakító vetők. Ezeket szelik keresztben, a későbbi, azaz a bazaItkitörések után keletkezett keresztvetők. A két vetőrendszer kombinációja pl. Salgótarján, Kis-Terenye és Mátra-Novák között, egészen a sakktáblához hasonló szerkezetet hozott létre. Ilyesféle még Karancs-Ság környéke is. Ezeken a fővetőkön kívül természetesen vannak más irányú speciális helvi vetők is. Ilyenek Budapest
