Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 20. (Budapest 1923)

Noszky, J.: A Zagyvavölgy és környékének geológiai és fejlődéstörténeti vázlata

A ZAGYVAVÖLGY ÉS KÖRNYÉKE (il ÉK. oldalán, a Cserhát DNv. részén az É—D. irányú, a Duna vonalával párhuzamos vetők, melyek a sajátságos völgyképződésen kivül (Rákos, Czinkotai, Szilas és a Mogyoródi patak felső völgyei) helyenként a geologiai szerkezetből is felismerhetők (Mogyoród). Ami pedig a régibb, pl. miocén és miocén előtti elmozdulások, törések irányát és méreteit illeti, ezek észlelése nehéz; a területet a fiatal képződmények többszörösen eltakarták és elnivellálták a régi egyenetlenségeket. Ilyen speciális törési a Carbon rögeken lehet észlelni : a középmiocén trangressio nyomait megtalálni a széleken. Néha egyes képződményeknek eltérő, bathymetrikus eredetből folyó faunisztikai és lithologiai viszonyaiból lehet következtetni, persze csak közelítőleg, az akkori partelmozdulásokra, illetőleg mélyséffváltozásokra. A vetődések a nagy vízszintes és függőleges elterjedésű, ugyanazon korú vagy isopikus fáciesű képződményekben csak az esetleges fúrások révén ismerhetők fel pontosabban, pl. az oligocén és schlier képződményeknél ; egyébként csak a határos területén levő vetők irányából kell következtetni jelenlétükre. A szerkezetet tehát a délibb részeken a itosszvetők sorozata jellemzi (Közép-Zagyvavölgy), északon pedig a keresztvetők alkotta árkos vetődési rendszer. A vetődéseken kivül a régi gyűrődéseknek is lehet, némi nyomait észlelni a miocén előtti képződményeken. E tekintetben az általánosítással és elméletekkel mindaddig óvatosnak kell lenni, mig a szomszédos összefüggő területek viszonyait nem lehet az elmélet ellenőrzésére felhasználni. Annyi tény, hogy az északi Mátrában a mátrai szénterület és a salgótarjáni szénterület K. szárnya közé egy 10—12. km hosszú felső oligocén rétegekből álló anticlinálisféle illeszkedik be Ny—K. csapással, mintha ennek a két oldalán előállott geosvnelinális-szerű mélyedés adott volna lehetőséget a szénmedenczék kifejlődésére; Ny. felé azonban az egésznek folytatását levágja a nagy schlier-lesülyedés (és még egy 300 méteres vető is). Másik ilyen két mélyedés közé eső, nagyjából K—É. K. csapású boltozatféle van a Cserhát északi oldalán ; ez párhuzamos a kárpáti anticlinálisok irányával : e£t is levágják K-en Ettes és Karancs-Ság között a schliermedencze kitöltései, illetőleg a hatalmas keresztvetők. Az átszelő későbbi vetők a dőlésirányokat itt már erősen megzavarták; az erosió is helyenkinl egészen letarolta a jórészt középső oligocén magvu boltozatfélét. A fenti depression túl ÉK. félé az Ipolyvölgyben újra feltűnik ennek az oligocén földhullámnak a folytatása a Vepor massivuma alján. Kisebb, helyi jellegű tektonikai jelenségek mutatkoznak a lakkolithszerü régibb vulkanikus tömzsöknél, a recsk-parádiaknál] de különösen a Karancs- és Sátorosnál, a hol az áttört és részben felemelt oligocén-rétegek sugárszerűen dőlnek kifelé a tömzs körül. Annales Afnsei Nationales Hnngarici. XX. O