Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 20. (Budapest 1923)

Filarszky, N.: A Gleicheniaceák családjába tartozó tropikus harasztfélék leveleiről

A GLEIC H K M A C K A K L E VKU.lli ÖI

. 21 telt levélnek egyetlen vagy ami sokkal gyakoribb, két különböző nagyságú áltengelye, minek folytán ez utóbbi esetben az egész levél zegzugos vagy tört tengelyű bifurkatás levélnek tetszik. 1. F. bibostriees (15. typus): A forgós diehasiális levelekhez igen hasonló, sőt azokkal könnyen össze is téveszthető levelek, azonban szerkezetük. kialakulásuk egészen más : áltengelyük vagy többnyire két áltengelyiik, azaz egy vagy két gerincziik a páratlan szánni törpeágak és a párosszámu rövidebb vagy hosszabb gerinczágak összegéből épül fel oly formán, hogy felváltva a jobb- és baloldali törpeágak és a hosszabb-rövidebb gerinczágak összetételéből áll elő a sympodium (pl. 1 b -f- 2j -f- 3j 4 h r 5 b + 6 j-\1 ;j + 8 b -f- 9 6 stb. ; b a baloldali, j a jobboldali ágat jelzi), melyen felváltva jobb- és balfelöl ágaznak ki korlátolt növésű, csak egy törpe ágból és egy hosszabb-rövidebb gerinczágból álló kis áltengelyes oldalágak, ez utóbbiak csűcsán eredő és alig kivehető kis törpe ágon foglal helyet végül egy egy többé el nem ágazó szárnyalt ág és egy-egy fejletlen kifelé eső ágacska, mely mindenkor csak mint szárnyasan bemetszett szélű, visszahajtott levélkec

/impa jelenik meg; az áltengelyes oldalágnak az aljában, még pedig ennek külső oldalán ered egy páratlan szárnyalt ág, mely a főgerincz másik oldalán hasonló módon eredő páratlan szárnyalt ággal egy magasságban vagy csaknem egyenlő magasságban áll és ez utóbbiaknak a jelenléte legjellemzőbb az e fajta levelekre, sőt ezek árulják el legjobban a levelek heteropterygiáját (23. ábra). Féld. Gleiehenia linearis (BURM§ CLARKE

, var. alternons (MIT,), var. teriera (METT.) A. v. B., var. malayona (CHRIST.) A. v. B.. ez utóbbiból vannak példányok kihajtott 1—2- és 3-rendü álcsúcsrügyekkel. bizonyára földön elterült levelek formája ; továbbá olyan példányok is, melyeken az utolsórendü elágazás is typikusan heteropterygiás, a mennyiben az egyik szárnyalt ág helyett egy legutolsó gerinczág fejlődött és csak ez hordja a két egyenlő szárnyalt agat. 2. F. bicinciniiata (16. typus): A kunkoros diehasiális levelekre emlékeztető heteropterygiás levelek, szerkezetük és kialakulásuk azonban a f. bibostrices-éhez hasonló : szintén egy, többnyire azonban két áltengelyes gerinezük van. mely ugyancsak a páratlan számú törpeágak és a páros szánni hosszabb-rövidebb gerinczágak összegéből épül lel olyformán, hogy az összes jobboldali törpeágak és az összes baloldali hosszabb-rövidebb gerinczágak, vagy fordítva az összes baloldali törpeágak és az összes jobboldali gerinczágak összetételeiből áll elő a gyengén bekunkorodó sympodium (pl. 1 b + 2|' 4- 3 b + 4 j +5 b-\- 6 j + 7 6 + 8; + 9'&.-H 10.

y stb.; b baloldali, j jobboldali ágat jelent), melyen a korlátolt növésű, szintén csak egy törpe ágból és egy hosszabb-rövidebb gerinczágból álló kis áltengelyes oldalágak mind egy és ugyanazon oldalából erednek : ezen kis áltengelyes oldalágak csúcsán itt is két alig kivehető törpe ágacska fejlődik, azokon pedig a már