Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 20. (Budapest 1923)
Filarszky, N.: A Gleicheniaceák családjába tartozó tropikus harasztfélék leveleiről
22 Dr. Fi LA H SZ KV NÁNDOR többször említett módon eredő két különnemű ág: a nagyobb legutolsó rendű szárnyalt ág és a látszólag ez utóbbiból kiágazó levélczinipaalaku csökevényes teslvérága foglal helyet vagy pedig a kis áltengelyes oldalágak csúcsán közvetlenül ered két-két egynemű szárnyalt ág; a kis áltengelyes oldalág alján megjelenő és látszólag ebből eredő szárnyalt ág itt is csak az áltengelynek felső részét alkotó gerinczágnak különnemű testvérága. Ez az utóbbi itt is elárulja ezen levelek heteropterygiás természetét (24. ábra), l'éld. Gleichenia linearis (HURM.) CLARKF, var. emaryinata BRUCKM. és var. ferruyinea (HL.) A. v. R. A Gleicheniaceák leveleinek ez a csoportosítása nemcsak tanulságos a dichasiális elágazású levelek és maga a dichasiális elágazás nagy változatosságára, hanem világosan rámutat arra is, hogy a sok Gleichenia-faj egy és ugyanazon genusba való összefoglalása legkevésbbé sem indokolt. Az ENGLER-PRANTL-féle „Die Pflanzenfamilien" czimü nagy munkában, mely jelenleg a legmérvadóbb rendszertani mű, DIELS a Gleicheniaceák családjában két genust sorol elő: a Stromalopteris METT. és a Gleichenia Sw.-l; a Gleichenia-^ nus alatt pedig három subgenus! (alnémet) szerepeltet, nevezetesen a Mertensia, Eiigleichenia és a Platyzoma subgenus!. A Mertensia subgenust ismét négy részre osztja: a Diplopterygiuni, Holopterygium, Acropterygium cs Hcteroplerygiam sectióra. Ebben a rendszerben tehát a Gleichem a-['d)6k már három subgenusban vannak összefoglalva; minthogy azonban, az egy Platyioma subgenustól eltekintve, a másik kél subgenus alá vonl fajoknak legjellemzőbb tulajdonságai, nevezetesen a leveleknek alakulatai tekinteten kivül hagyatnak, egy alárendelt tulajdonságuk pedig csak az egyik subgenusnál szolgál alapul a további osztályozásnál, a másik subgenusnál ellenben ez meg sincs emlitve, noha mind a két subgenus fajára legalább felerészben közös tulajdonság: ez a rendszer nem mondható szerencsésnek és még kevésbbé természetesnek. Tekintve e növényeknek külső habitusát és maguknak a leveleknek morphologiai szerkezetét és alakulatát, kétségkívül indokolt, hogy ezek a Gleichenia genus név alatt leirt növények nem három, hanem a főbb és legszembetűnően egymástól eltérő levéltypusok (haploidopterygia, diplopterygia, isopterygia és heteropterygia) alapján négy, egymástól feltűnően eltérő csoportba elkülönítessenek, e csoportok pedig ne mint subgenusok szerepeljenek, hanem külön genusok rangjára emeltessenek. E négy genus elnevezésére, még pedig háromnak az elnevezésére régi meglevő, jelenleg csak a synonymiában szereplő genus név helyreállítandó, nevezetesen a Jiaploidopterygiás levelekkel (1. typus) bíró alakokra a Platyzoinia R. BR. név (Prodr. Flor. Nov. Holl. 1810. |>. 160.), a diplopterygiás, vagyis a
