Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 20. (Budapest 1923)
Filarszky, N.: A Gleicheniaceák családjába tartozó tropikus harasztfélék leveleiről
10 U r. FILARSZKY NÁNDOR ii csúcsából veszi eredését, a másik a hozzátartozó szárnyalt ággal egyetemben pedig az emiitett törpeágak másikának a csúcsából ered diehopodiális módon. Az utolsórendú, mindenkor gazdagon szárnyalt ágaknak, velük egyenlő eredésü. visszafelé irányuló ágpárjai már csak erősebben kifejlett, szárnyasait hasogatott, vagy gyengébben bemetszettszélü levélézimpáknak az alakjában jelennek meg és ugv tühnek fel. mintha a látszólag átellenes állású szárnyalt ágak aljának külső oldalából erednének. Xéhol az erősen megnyúlt főgerinczen is eredhetnek átellenes állású, többé el nem ágazó szárnyalt ágak : ezek a továbbfejlődő álcsűcsriigy alatt törpe, dichasiális ágak helyett jutnak kifejlődésre. Pseudodieliotomikus levelei vannak, pl. a Gleichenia flexuosa (SCHBAD.) METT.-nak. lia a főgerincz csúcsrügye ki nem hajt, általánosak a Gl. linearis (BUBM.) CLARKE var. normális, var. /ntbif/era BL., a Gl. nervosa (KLFS.) SPR. var. gerraina Ros. és var. lobatocrenata Ros.-nál. Hz a két utóbbi növény valamennyi heteropterygiás faj között a legfeltűnőbb; feltűnik különösen az által, hogy heteropterygiás ágai a látszólag dichasiális ágak alatt nem szárnvalt ágak, hanem csak nagyobb, szarnyasan bemetszett szélű levélczimpák, a milyenek sok más heteropterygiás fajnál, mint a legutolsó rendű szárnyalt ágaknak különnemű, visszafelé irányuló ágpárjai láthatók. Érdekes, hogy a szárnyalt ágaknak ilyen, csökevényesnek mondható különnemű ágpárjai itt az utolsórendü szárnyalt ágak alján nem találhatók, a szárnyalt ágak tehát közvetlenül az utolsórendü gerinczágak csúcsán mint egynemű szárnvalt ágak erednek. Nevezetes azonban a var. lobato-crenata Ros.-nál, hogy e helyett a szárnyalt ágaknak legalsó levélczimpái aljukon feltűnő heteropterygiás bemetszést mutatnak, azaz két karélyra osztottak, melyek közül a kisebbik karély csaknem derékszög alatt hajlik vissza a nagyobbik csipkésszélü karélytól ; de ezen sajátságos kétosztatu levélcimpák a szárnyalt ágak felsőbb részében is megvannak, csakhogy a szárnyalt ág csúcsa felé a levélczimpáknak fokozatos kisebbedésével kétkarélyuságuk i- kisebb mérvű, majd teljesen megszűnik és a szárnyalt ágcsúcsi részletében már csak a rendes csipkésszélü karélytalan levélczimpák találhatók. Első pillanatra az ilyen szárnyalt levélágak ugy tűnnek fel, mintha gerinczükön, legalább annak alsó felében a levél, czimpáknak négy sora foglalna helyet ; két sor nagyobb, a gerineztöl szárnvasan elálló és két sor kisebb, ezek fölé helyezkedő, a gerincz irányában visszahajló levélczimpa ; ez utóbbiak mintha a gerinczhez simulnának (19—22. ábra). ß) A/t isitcladia : Az átellenes törpe ágakon dichopodiálisan fejlődő különnemű ágak közül a tovább ágazó, származásukra nézve egymásnak megfelelő gerinczágak feltűnően különböző nagyságnak: 1 — 2—8—4—.r-rendii gerinczágak összegéből (melyek között a páratlan számnak törpeágak, a páros számúak pedig rövidebb-hosszabb gerinczágak) felépül a többszörösen össze-
