Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

88 SOÓS LAJOS szik s ilyen marad egész hosszában, vége kissé megduzzadt ; függeléke meglehetősen kicsiny, alsó része nagyon vékony,vége felé fokozatosan megvastagszik, egész hosszában erősen kanyargós, e szerve tekintetében tehát tetemeseneltér a Gl. (Vestia) elatá-tói, melynek rendkívül hosszú, hengeres diverti culuma van, s a mely bélyeget WAGNER (1. c.), csupán a nevezett faj anatómiáját ismerve, a Vestiák egyik jellemző sajátságaként jelölt meg. Penise és ondócsatornája e csoportra jellemző módon nem határolódik el élesen ; penisének a beömléssel határos része vékony, azonban csakhamar megvastagszik s kettős duzzanattal végződik, hasonlatosan a Pseudalinda stabilis peniséhez. Ondócsatornája végig nagyon vastag, a penis felé vastagabb, följebb kissé megvékonyodó, hengeres cső. Pitvara feltűnően hosszú és vékony, hengeres. A penisnek külön visszahúzóizma nincs ; az ivarkészülék visszahúzóizma rendkívül erős és a párzótáska nyeléhez tapad, a diverticulum benyílása alatt, körülbelül azon a helyen, a hol a rajzon a hajlása van (a rajz világossága kedvéért elhagyva). 11. Clausilia (Idyla) rugicollis RM. (67-68. rajz). Radula (67. rajz). Középsőfoga a szomszédos mellékfogaknál kissé kisebb, háromhegyű, azonban ectoconusai nagyon jelentéktelenek; az első három mellékfog ectoconusának csak a nyomai vannak meg, azért egyhegyűnek vehetők, a 4. és 5. mellékfog ectoconusa ellenben már jelentékeny; a mesoconus hasadása a 6-ik fognál kezdődik, a hegyek száma 67. rajz. A Clausilia (Idyla) rugicollis RM. radulája. kifelé növekszik és 5-re emelkedhetik, a legszélső peremfogak csenevész lemezek. A radula képlete : — 4- . ^ ^ + • 3 1—2 3—5 Ivarkészülék (68. rajz). Hímnősmirigye a 4. és 5. kanyarulatban elhelyezett 5—6 bojtból áll, a bojtok teljesen pigment nélkül valók. Hímnősvezetéke kezdetben vékonyabb és majdnem egyenes, később vastagabbá és erősen kanyargóssá válik, vége ismét megvékonyodik és kiegyenesedik. Ondótáskája tekintélyes nagyságú, szabadon fekszik a fehérjemirigy felületén s nemcsak nagyságánál és fekvésénél fogva ötlik