Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)
Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből
24 S OÓ S LAJOSnyével; végül a harmadik lebeny jóval hátrább található, kezdetben jobbra halad, azután majdnem hegyes ívben hirtelenül balra hajolva a nyelőcső baloldala mentén fut- ventralis irányban. E lebeny az említett kanyarulat mentén összefügg a jobboldali mirigy baloldal felé haladó lebenyével s az összefüggés oly szoros, hogy a jobb- és baloldali mirigyet e ponton föltehetőleg nemcsak kötőszöveti elemek kapcsolják egymáshoz, hanem maguk a mirigyek függenek össze, úgy hogy a jobb- és baloldali mirigy voltaképen egységes képződmény s ez annál inkább valószínű, mert az összefüggés a hasoldalon is megfelelő módon benső a mirigyek ez irányban haladó lebenyei közt. Szóval tulaj donképen nem két, hanem csak egyetlen mirigygyei van dolgunk, melyek azonban a mirigyvezetékek tanúsága szerint eredetileg párosak. A nyelőcső folytatása a gyomor, mely három részből áll, ú. m. előgyomorból, izmosgyomorból vagy zúzából és utógyomorból (apogaster, GARTENAUER). AZ előgyomor nagyon kicsiny s tulajdonképen nem más, mint a nyelőcső tágulata. Annál nagyobb az izmosgyomor vagy zúza, mely körülbelül széles gyűrűalakú s mint már régen ismeretes, hatalmasan fejlett izomrétege van. Izomzata különösen jobb- és baloldalán hatalmas vastagságú, hol két erős, concavo-convex duzzanatot alkot, ellenben a középvonal mentén jóval gyengébb fejlettségű. Az izmosgyomor mögött a megnyúlt kúpalakú, nagyon vékony falú utógyomor következik, mely egyenletesen megvékonyodva a középbélbe megy át, az átmenet helyén ömlik a bélcsatornába a középbélmirigy hatalmas vezetéke. A középbél először is egy teljes körívet ír le a gyomor körül, azután pedig egy hatalmas, a gyomor mögött fekvő hurkot alkot, melynek végei nagyon közel hajlanak egymáshoz, íve azonban igen tág. A hurok után a rövid végbél következik; a végbélnyílás a lélekzőüreg nyílásán kívül, a pseudosiphonalis nyúlványtól jobbra fekszik. Ivarkészúlék (2—3. rajz). Hímnősmirigye a középbélmirigybe van beágyazva s a hímnősvezeték két oldalán elhelyezett gömbded, tojásdadalakú vagy többé-kevésbbé hengeresen megnyúlt acinusokból áll. Hímnősvezetéke kezdetben vékonyabb és egyenes lefutású, azonban csakhamar megvastagszik és kissé kanyargóssá válik. Ezen a részen ülnek a szabálytalanul elhelyezett, kisebb-nagyobb, gömbded, sokszögletű vagy hengeresen megnyúlt függelékek. Majd ismét megvékonyodik, sima falúvá és egyenes lefutásúvá lesz s ilyen marad egészen kettéágazásának helyéig. Fehérjemirigye alak és szerkezet tekintetében a L. auricular iá-év al egyezik meg. Petevezetékének felső része egészen lapos és sűrű gomolyba van összecsavargatva (a rajzon szétfejtve van ábrázolva), mely gomoly szorosan hozzásimul a fehérjemirigy homorú oldalához, másrészt pedig a nidamentalis mirigyhez tapad oly szorosan, hogy e három szerv, vagyis a fehérjemirigy,
