Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

18 SOÓS LAJOS­ben szükségesnek látszott, a többi szerveket sem. Idegrendszerükről nem kell megemlékeznem, mert az LACAZE-DUTHIERS vizsgálatai óta kellőképen ismeretes. Bélcsatornájukat illetőleg a L. ovatá-ra utalok, melynek e szervét megvizsgáltam s tapasztalatom szerint a rajta megállapított viszonyok érvényesek a többi fajra is. Radulájuknak, mint kellőképen ismert szerv­nek tárgyalását szintén mellőztem. Miként említettem, figyelmemet elsősorban az ivarkészülék megisme­résére fordítottam. Alább a nálunk előforduló hat faj közül háromnak az ivarkészülékét ismertetem meg, megjegyezve, hogy e három ivarkészülék csak három typust jelöl, melylyel egy-egy faj ivarkészülékének anatómiája még egyáltalában nincs tökéletesen megismertetve, mert a Limnaeák cso­dálatos változékonysága miatt okvetetlenül szükséges, hogy oly formák is megvizsgáltassanak anatomiailag, melyeket a héj alapján egyik vagy másik faj változatának szoktak tartani. 'Az itt tárgyalt három faj a L. auricularia L., L. ovata DRAP , és L. palustris MÜLL . A L. stagnalù L.-t, melynek anatómiáját szintén feldolgoztam, a föntebb ismertetett oknál fogva mellőzhetem, a L. peregra MÜLL .-bői egyelőre nem sikerült alkalmas anyagot szereznem, a mi végül a 6-ik fajunkat, a L. truncatula MüLL.-t illeti, egyelőre mellőzni vagyok kénytelen, jóllehet megvizsgáltam, azonban anatómiájának egyik pontját még nem tudtam tisztázni s a hiány pót­lására ez idő szerint nincs anyagom. Mielőtt azonban az említett fajok tárgyalására áttérnék, külön meg kell emlékeznem a Limnaeák ivarkészülékének, kiváltképen női részének és a penis visszahúzó-izomrendszerének szerkezetéről, a mennyiben az eltér a föntebb megismertetett általános typustól. A Limnaeák hímnősvezetéke majdnem egyenes lefutású cső, melynek falán, eltérően a Stylommatophoráktól, valamint a Planorbis-októl, hengeres, ujjszerü, avagy gömbalakú függelékek ülnek ; számuk eltérő, egyszer rend­kívül sok s a vezeték egész falát ellepik, máskor kevesebb, de hiányozni sohasem hiányzanak. Ezeket a függelékeket ondóhólyagoknak (vesiculœ seminales) értelmezik. Női ivarvezetékük terminológiája nagyon ingadozó s egyes részeit ahány szerző, annyiképsn nevezi, a legtöbb pedig egyszerűen körülírással jelöli meg az egyes elemeit. Abból a czélból, hogy a leírás alkalmával lehetőleg rövid lehessek, a következőképen jelöltem a járat egyes szakaszait (v. ö. pl. az 1. két is, azonban leírásaiban annyi a tévedés és rajzai annyira vázlatosak, hogy egyedül az ő adataira támaszkodni nem lehet, azo'c mind revisióra, javításra és kiegészítésre szorulnak. Ezzel egyáltalában nem akarom LEHMANN nagy érdemeit kisebbíteni, mert a mi müvében hibás és hiányos, az elsősorban nem rajta, hanem nyilván hiányos műszerein mult. Azt sem szabad elfelednünk, hogy sok fajnak az anatómiáját ő ismertette meg először s így érde­mei, hibái ellenére is, elévülhetetlenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom