Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

12 SOÓS LAJOSmintegy a tengelyt alkotja, mely körül az uterus spirálisan körülcsavarodik. A hím és női rész bizonyos távolságban, mely fajok szerint nagyon eltérő, elválik egymástól és önállóvá lesz. Az ondóvezeték folytatása a rendesen nagyon hosszú, de nagyon vékony ondócsatorna (vas deferens), mely a párzószervbe, a penisbe vezet. A penis többé-kevésbbé hengeres, az ondócsatománál rendesen sokkal vastagabb cső, a melyen nagyon sokszor két részt lehet megkülönböztetni, az alsót, az ivarnyíláshoz közelebb esőt s az ennek egyenes folytatását alkotó felső részt. Az előbbi vastagabb, az utóbbinál s ettől egy határozottabb vagy gyengébb duzzanat választja el. Az alsó rész a szokásos elnevezés szerint a tulajdonképeni penis, a felső az epiphallus. Azonban meg kell jegyeznem, hogy a közönségesen penisnek nevezett szervet helyesen peniszacskónak kellene nevezni, mert a valódi penis ezen belül van s nem más, mint a peniszacskó üregébe benyúló, aránylag nagyon kicsiny, hengeres szerv s így a penis és a peniszacskó körülbelül úgy viszonylik egymáshoz, mint az emlősök penisének makkja a praeputiumhoz. Azonban rövidség kedvéért az alsó részt a szokásos módon penisnek nevezem. Az epiphallus tulajdonképen nem más, mint az ondócsatora végső, megvastagodott része, melytől nagyon sok esetben rendkívül nehéz, sőt sokszor teljességgel lehetetlen elhatárolni, máskor azonban a határt pontosan megszabja az o s t o r nak (flagellum) nevezett, rövidebb vagy hosszabb, csőalakú függeléke a párzószervnek. Az epiphallus az ú. n. spermatokok (s.permatophorok) képzésére való szerv. Ugyanis sok faj spermáját közösülés alkalmával nem «szabadon» viszi át a megtermékenyítendő egyénbe, hanem szilárd burkú tokokban, a spermatophorokban, melyeknek fala csak későbben oldódik fel s csak akkor válik a bennük lévő sperma szabaddá. Az itt elmondottakból következik, hogy a fajok egy részének van epiphallusa, a másiknak ellenben nincs. Azonban mivel ebbeli ismereteink még meglehetősen hiányosak, sohasem lehetünk biztosak, hogy ama fajokban, a melyeknek külsőleg is differenciálódott epiphallusuk nincs, az ondócsatorna alsó része nem szerepel-e epiphallusként, vagyis valójában mégis nincs-e epiphallusuk? Itt rejlik a terminológiának egyik bökkenője, melyre föntebb czéloztam. A penisnek majdnem mindig van külön visszahúzóizma (musculus retractor penis), melynek egyik vége a penishez vagy az epiphallus hoz, a másik pedig ritkábban az oszlopizomhoz, rendesen ellenben a diaphragmához, vagyis a lélekzőüreget a testüregtől elválasztó hártyához tapad. A penisen nem ritkán egy néha nagyon jelentéktelen, máskor azonban, mint pl. a Buliminus-ok esetében, hatalmas függelék ül, melyet appendixnek nevezünk.