Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)
Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből
MAGYARORSZÁGI PULMONÁTÁK ANATÓMIÁJA. •13 A széles, lapos, tágas uterus folytatását önállóvá válta után többéke vésbbé hengeres cső alkotja, mely az ivarnyílás előtt egyesül a penisszel. Tehát a Stylommatophorák ivarkészülékére jellemző, hogy hím és női ivarvezetékük kezdetben egységes, azután szétválnak s végül ismét egyesülnek egymással, következés képen egyetlen ivarnyílásuk van. A női vezeték önálló részét ismét két részre kell osztanunk, a felső rész az ú.n. szabad petevezeték (vagy némely német szerző szerint uterusnyak),a melyet én a hím vezeték megfelelő részének terminológiájával való párhuzam kedvéért petecsatornának nevezek ; alsó határát a párzótáska (1. alább) beömlésének helye jelöli meg, míg e pont alá eső rész a hüvely (vagina). A két rész pontos megjelölése azért szükséges, mert kölcsönös viszonyuk, hosszúságuk, alakjuk stb. az egyes fajok szerint változó s így jellemző. A női vezetékkel esetleg több járulékos szerv függ össze, jelesen a párzótáska, a nyálkamirigyek, a nyíltok s az ú. n. apptndiculák. A párzótáskát (bursa copulatrix) rendesen receptaculum semmisnek szokták nevezni, azonban, mint BRÜEL kifejtette, az elnevezés nem felel meg a physiologiai viszonyoknak, mert a párzás alkalmával beléje juttatott sperma, illetőleg spermatophorok csak rövid ideig maradnak benne s innen csakhamar tovább vándorolnak a föntebb ismertetett és helyesen receptaculum seminisnek nevezett szervbe. Sok szerző, bár elismeri ennek a terminológiának helyes és jogos voltát, a bursát mégis receptaculum seminisnek nevezi, azon a czímen r hogy az irodalomban általánosan ez az elnevezés használatos s a helyes elnevezés alkalmazásával félreértésektől tart. Ugy vélem azonban, hogy ez a szempont nem lehet irányadó, mert végtére is sokkal fontosabb a valódi physiologiai viszonyoknak megfelelő elnevezés, melyhez nem kapcsolódik téves fogalom, s a mi ma szokatlan, holnap megszokottá válik, ha pedig pontosan megjelöljük, hogy melyik szervet mily néven nevezünk s az elnevezést következetesen használjuk, félreértés sem támadhat. A párzótáska legegyszerűbb alakjában egyszerű cső ; tökéletesebb akkor, mikor vége megduzzadva tartály lyá öblösödik ki. A tartály egyszer élesen elhatárolódik a nyél nek nevezett csőszerű résztől, máskor azonban az átmenet a két rész közt fokozatos, tehát pontos határuk sem vonható meg. A terminológia ebben az esetben ép oly határozatlan, mint pl. az epi phallus említett esetében. A párzótáska nyelén igen gyakran vékonyabb vagy vastagabb, rövidebb vagy hosszabb, néha rendkívül hosszú, a nyélnél sokkal hosszabb, csőalakú függelék (diverticulum) ül, mely egyszer közelebb, máskor távolabb esik a nyél beömlésének a helyétől. A diverticulum által ketté osztott nyél két részének viszonylagos hossza nagyon különböző és jellemző lévén, rövid kifejezhetőség kedvéért
