Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 10. (Budapest 1912)
Gaál, I.: A nagy-kürtösi barnaszén-terület
12 DE GAÁL ISTVÁN tengelye csaknem merőleges a többi fúrások tengelyére. Mindvégig barna és szürke csillámos agyagban haladtak, a míg a kemény homokkőpadban fönn nem akadtak. Bizonyossá lett tehát, hogy a megfúrt széntelep D felé is kiékül, másrészt pedig, hogy a komplexus NyDNy felé emelkedik. Valóban sajnálatos, hogy a fúrómagvakból kövület nem került elő. Nekem sem sikerült ennek az agyagnak fölszíni föltárásaiban levéllenyomatokon kívül egyebet is találnom, de korát illetőleg a közelben levő Tapes- és Cardium-tartalmú csillámos homok révén annyit mégis megállapíthatunk, hogy a régibb mioczénüledékek felső színtájába tartozik. 1 S ezt a megállapítást, mely a további kutatásra nézve bizonynyal fontos, nagyon megerősítik Közép-Palojtán szerzett tapasztalataim. Ott is a homokos agyagrétegek vannak az andezitláva feküjében, a melyben egy lencseszerű barnaszéntelep is volt. Igaz, hogy ez föltűnő magasan (mintegy 450 m-re a t. sz. f.) fekszik, de ennek orogenetikus okai vannak. Egyébként pedig már akkor is megírtam (8, p. 287), hogy «az andezithegységtől távolodva ezeket a rétegeket is a térszín alatt kell keresnünk.» A mélyfúrásokban megütött széntelep tehát nem azonos a bányákban fejtett szénréteggel ; ez utóbbit a vetőtől Ny-ra nagyobb, mintegy 90—110 m-nyi métységben kellene m 7omozni. A nagykürtösi nagyobb arányú törés ezen bizonyítéka nem áll egymagában. PÁLFY (3) ugyanis a Balassa-Gyarmattól K-re fekvő Patvarcz közelében, szürke agyagos homokból a következő faunát gyűjtötte : Cytherea Beyrichi SEMP., Cyprina rotundata A. BRAUN, Cardium cingulatum GOLDF. és Pecten Northamtoni MICHT. var. multispinosa SACCO. Ennek alapján az üledéket felsőoligoczénkorúnak kell tartanunk. Patvarcztól pedig csak 5"5 km-nyire van a balassa-gyarmati artézi fúrás, amelynek adataiból kitűnt, hogy a térszín alatt 149 m-ig kétségtelenül régibb mioczénüledékek fordulnak elő, sőt csak 269 m-ben vannak meg a Pedunculus obovalus tartalmú homokkal egyidős képződmények. Ilyenformán tehát a Kürtös-patak völgye tektonikus eredetű; ez a D-nek tartó törésvonal az Ipoly folyót is metszi, s körülbelül a patvarczi Fekete víz völgyében folytatódik. A Kürtös patak völgyével párhuzamos az Ipoly ráros—nagyszécsényi 1 KALECSINSZKY (4, p. 180) felsőmediterránkorúnak mondja a nagy-kürtösi barnaszenet, minden bizonyíték nélkül. A szintezést nem tartva keresztülviketőnek, részletesebb polémiába nem bocsátkozhatom ugyan, de annyit meg kell jegyeznem, hogy a nagykürtösi képződmények mindenesetre idősebbek azoknál, amelyeket általában felsőmediterrán korral jelölnek.
