Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 10. (Budapest 1912)
Gaál, I.: A nagy-kürtösi barnaszén-terület
A NAGY-KÜRTÖSI BARNASZÉN-TERÜLET. 13 szakasza. Hogy ez is törésvonal, bizonyítja a jobb parton fekvő Bussa régibb mioczén barnaszene abban a szintmagasságban, amelyben a szemben fekvő Szakallon fiatalabb mioczénkövületeket gyűjtöttem. Ilyenformán a Kürtöspatak és az Ipoly közti terület régibb mioczénrög, mely azonban maga is szenvedett még kisebb vetődéseket. Ennek egyik bizonyítéka az is, bogy míg Nagy-Halomtól K-re a szén feküje már fölszínre bukkant, még tovább K felé baladva Bussánál ismét megvan a széntelep az előbbinél mélyebb ponton. Igen valószínű továbbá, hogy az Ipolynak szécsény- -balassagyarmati szakasza is törésvonalat jelöl. Ezt részben a hirtelen, teljes 9<)°-os kanyarulat is sejteti. Ezenkívül pedig — a mint már egy ízben (8, p. 284) jeleztem is — az Ipoly jobb partján levő balassa-gyarmati szőlőhegyen (Fehérhegy) a kvarczhomokban egy agyagpadra bukkantam, mely telve van oszti i'/a- és AwowM/a-héjakkal, az Ipoly szintje fölött mintegy 30 m magasságban. A balassagyarmati artézi fúrásban pedig tetemes melységben vannak ezek a rétegek, melyeket valószínűleg a felsőoligoczén közvetlen fedőjének kell tartanunk. Végül meg kell még jegyeznem, hogy a nagy-kürtösi «Borbála» bánya viszonyaival nem foglalkozhattam behatóbban, mert nem volt módomban annak részletes bejárása. Értesüléseim szerint a szénbányászat különben is csak igen kis üzemben folyik; a fejtőműveletek főképen K felé irányulnak. Kutató fúrásokat a Kassa-Somodi kőszénbánya r.-t. eszközölt itt ; ezekről azonban közelebbi adataim nincsenek. Azt már eddig is számos adat bizonyította, hogy a Nagy-Kürtös délkörétől K-re eső vidéken a fölszínhez közel nyomozható a barnaszén, így főképen a már többször említett Nagyhalomban, továbbá Erdőszele, Mikszáthfalva és Kürtös-Újfalu (Ovárhegy) határában. Kis-Halom és KisZellő határában fölhagyott táróműveletek láthatók ; Óvár községben pedig hosszabb ideig üzemben is volt az «Amália»-bánya. 1 A Zsélyhez tartozó Hajdubércz egyik pinczéjében szénkibúvás látható stb. Ebből is kitűnik, hogy ezen a vidéken nagyobb kiterjedésű szénképződménynyel van dolgunk, a mely a zsélvi Sósárfürdő mellett előforduló Ostrea- és Anornyacsorepek alapján a régibb mioczénszintbe tartozik, s így a nagykiirtösi «Éva»-bánya széntolepével azonos. Úgy látszik azonban, hogy kedvezőtlen sztratigrafiai viszonyok következtében ennek a szénnek legnagyobb része már elpusztult, s így haszonnal ma nem bányászható. Az E-ra eső vidéken — főként magasabb pontokon — előforduló szénképződ1 KALECSINSZKY munkájában (4. p. ISO) az osztrák es. kir. geol. intézet elemzését is közli az Amália-bánya szenének. Eszerint az egyik próbában 201 % víz» l'8°b hamu volt, s kalóriája 4520.
