Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 8. (Budapest 1910)
Soós, L.: A Helix arbustorum hím csirasejtjének fejlődése
U SOÓS LAJOS lehetséges, hogy a chromatin a nem eléggé gondosan kezelt tárgyakban szinte alaktalan tömeggé zsugorodik össze, mint a hogyan BOLLES LEE és DAVIS említett rajzai is föltüntetik. PERÉNYi-féle folyadékkal rögzített készítményeken néha magam is találtam olyan képeket, a milyent BOLLES LEE lerajzolt, de ezeket igen könnyen meg lehet különböztetni a synapsis természetes állapotát föltüntető képektől, mivel az utóbbiakban az egyes chromosomákat is föl lehet ismerni, amazoknak a chromatinja ellenben alaktalan tömeggé folyt össze. A synapsisban lévő sejtek, vagy a hogy VEJDOVSKY nevezi őket : synaptocyták chromatinja kezdetben, mint említettem, vékony fonalakból áll. WINIWARTER (128) az ilyen sejtmagvat vékony fonalú, lejîtoîen magnak nevezi. A fejlődés következő szakaszát a VII. T., 13. r. érzékíti, a melyet az jellemez, hogy chromatinja szintén a mag egyik részén csoportosult, azonban a gomolyt alkotó cliromatinfonalak sokkal vastagabbak, számuk pedig szemelláthatólag megkevesbbedett. A fonalak számát azonban most sem lehet megállapítani, mivel igen tömött, mikroskóppal nem analysálható tömeget alkotnak. Fontos, hogy a fejlődés eme stádiuma közvetetlenül követi a megelőzőt, a mit az bizonyít, hogy bár rengeteg sok synaptocytát vizsgáltam, olyat nem találtam, a mely e két stádium közé eső állapotot tüntetett volna föl. Ugyanezt tapasztalta LÉRAT (Gl) is a Cyclops streniiuson, a melynek spermatocytáiban a vékonyfonalú gomoly szinte ugrásszerűen alakul át vastagfonalú, WINIWARTER elnevezése szerint pachyten gomolylyá. A spermatocyták ebben a stádiumban, úgy látszik, hosszabb ideig maradnak, a mit abból lehet következtetni, hogy az ilyen sejtek roppant gyakoriak s a mirigycsöveket néha majdnem egyedül ezek töltik ki. A chromatin a synapsisnak ebben a második szakaszában önálló chromosomákká alakul át. A chromosomák tömege később meglazul, alkotórészei mindjobban eltávolodnak egymástól s végül szétszóródva a mag egész üregét kitöltik. A tömeg meglazulása után láthatjuk, hogy a chromosomák hurok, vagy inkább patkóalakúak lettek (VII. T., 14. r.). Ezeknek a patkóalakú chromosomáknak az elhelyezkedése igen jellemző. Ugyanis szabad végük a sejtnek egy meghatározott pontja felé irányul s ott aránylag kis területen látszólag a maghártyához taj^ad. Másik, ívesen hajlott végük a sejt belseje felé néz. E közben kissé a sejt plasmája is meggyarapodik, valamint a magvacska is, mely ilyenkor a chromosomák szabad vége közelében szokott elhelyezkedni. Ez a stádium a franczia szerzők ú. n. bouquet stádiuma, a mely sok állat hím és női csirasejtjei fejlődésének során szabályszerűen jelentkezik, a mint azt máiszámos szerző megfigyelte (Batrachoscps : JANSSENS; halak: MARÉCHAL; Paludina : POPOFF ; Helix: BOLLES LEE, ANCEL; Acrididae és Locust idcie :
