Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 7. (Budapest 1909)

Madarász, Gy.: Adatok a vadludak természetrajzához

adatok a vadludak természetrajzához. 303 zésem órájában 11 Anser neglectus példánynyal szolgált, melyeket aznap hozott terítékre. Ilyeténképen kedvező alkalmam nyilt e lúdfaj csőrének színezését alaposan tanulmányozni, annyival is inkább, mivel három napi ott tartózkodásom alatt elejtett saját zsákmányomon kívül, YOJNICH barátomnak csaknem minden egyes példányát, mintegy 70 darabot, melyet 8 —10 nap alatt lőtt, pontosan megvizsgálhattam. Ebből a nagy mennyiségből a következő tanulságos eredményre jutottam. A csőr világos része nem minden példánynál egyforma, sőt azt tapasztaltam, hogy a színek az elefántcsontfehértől kezdve a baraczkvirágszínig vagy sötétrózsaszínig igen sokféle árnyalatban mutatkoznak. Leggyakoribb mégis a sárgás rózsaszín, mely a SUSHKIN czikkéhez mellékelt táblán (Ibis, 1897, pl. II. fig. 1) és a jelen közleményemet kisérő Y. tábla 3-ik ábráján látható. A lábakon, melyek friss állapotban csekély lilás árnyalatú világos rózsaszínűek, kevés eltérést találtam. A csőr színe 2—3 nap múlva megváltozik, sötétebb lesz és vörössé válik, valamint a lábak színe is: ez utóbbiak azonban tovább megtartják világos színüket. A teljesen kiszáradt csőr és lábak színe vörösbarnára változik. Tanulmányaimat tovább folytatandó, 1909 márczius közepén ismét a Hortobágyra mentem. Ott egy nagyobb vadásztársasággal találkoztam, melynek tagjai közül HORTHY JENŐ, KÁLLAY EMIL és TELEKI JENŐ gróf ismert sportsmanek nemcsak sportszerűleg, hanem tudományosan is foglalkoznak az ornithologiával és szíves készséggel támogattak tanulmányaimban. HORTHY jENŐnek köszönhetem azt a gyönyörű vén gunárt, melynek csőre az idetartozó Y. tábla 2-ik ábráján van friss állapotban természetimen megörökítve. Ennél a csőr világos részeiben hiányzott a tipikus rózsaszín s helyette a legélénkebb és legintenzívebb ibolyaszín uralkodott, lábai ellenben normális rózsaszínűek voltak. Kepzelhető, hogy mennyire meglepett e madárnak ibolyaszínű csőre, mikor inkább valami élénk rózsaszínre számítottam. A legnagyobb igyekezettel indultam tehát neki a tavaszi lúdvadászatnak, mely részemről sajnos csak kevés zsákmánynyal járt. Az említett urak azonban pompás sikerrel vadászván, bő alkalmam volt egész sereg lúdnak a tanulmányozására. Az eredmény röviden következő : A csőr színe a rózsaszíntől a fentebb leirt és az Y. táblán bemutatott ibolyakék között váltakozik. Fehéresszínű, mint őszkor, alig van, a rózsaszín is lilával kevert. Ugy látszik tehát, hogy vagy minél vénebb az állat vagy minél inkább fejlődik az ivari ösztöne, annál kékebb színű lesz a csőre. Ennek a hipotézisnek a bebizonyítása azonban csak akkor válik lehetségessé, ha majd e fajnak fészkelő helyét is felkutatják s a megkezdett tanulmányokat ott folytatják.