Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1904)

Koch, A.: A beocsini czementmárga kövült halai

10 M KOCH AXTAL A csigolyák idegívei (neurapophyses) és edényívei (haemapophvses) minden tekintetben tökéletesen egyeznek a KRAMBERGER-től adott rész­letes leírással, úgy hogy azt csak ismételnem kellene. A háti és a hasi sörényúszók, valamint azoknak támasztócsontjai is, szebben vannak megtartva, mint KRAMBERGER példányán, habár teljes hosszúságuk nem maradt meg. A háti sörénvúszóban ugyanis csak 35 sugár számítható össze, holott KRAMBERGER az ő példányán 60-at számí­tott. A hasi sörényúszóban körülbelül 30 sugarat számítottam meg, míg KRAMBERGER az egész halnál körülbelül 4ö-re becsülte a számukat. Alak­juk, hajlásúk, viszonylagos hosszuk, egyszóval összes sajátságaik, ponto­san megegyeznek KRAMBERGER leírásával. Érdekes az is, hogy a sörényúszók támasztócsontjai és a csigolyák­nak tövisnyújtványai közti elhelyezkedési viszony teljesen azonos a KRAMBERGER példányán kimutatott viszonynyal. Ugyanis két csigolya­nyujtványra mindig három támasztócsont esik oly módon, hogy két nyújtvány közé esik két támasztócsont, a harmadik pedig a második nyújtványnyal esik össze, de azért a vége a második és harmadik nyújt­vány közé behajlik. Sajnos, hogy rajzolóm ezt a viszonyt nem ismervén föl, nem juttatta mindvégig híven kifejezésre, pedig az mindvégig követ­kezetesen meg van példányomon is. A pikkelyezettség nyomai példányom mind a két lenyomatán élesen föltűnnek a csontok közötti tereken, a mit a rajzoló szintén csak halvá­nyan juttatott kifejezésre. A pikkelyek csakugyan kicsinyek, körkörösen vonalzottak, mint KRAMBERGER is írja; de mivel cserépmódra sűrűn födik egymást, nem vehető ki jól, hogy tökéletesen körösek-e, vagy inkább tojásdadok, a mit KRAMBERGER is kérdésbe helyezett. Pontos összehasonlítás alapján állíthatom tehát, hogj' az én kérdé­ses haltörzscsonkom teljesen megegyezik a KRAMBERGER Brosmius Stross­tnat/eri-jével és ennek a kihalt fajnak csupán egy nagyobb, közel más­félszer akkora példányától származhatik. A KRAMBERGER fajának beocsini eredetéhez e szerint nem férhet többé kétely. Ordo : ACANTHOPTERYGII. (Tüskés ü*zószm«nijúak). Farn. SPHYRAENIDAE BLOCH. 3. Sphyraenodus hexagonalis n. sp. (A IV. tábla 1., az Y. tábla 1. és a VI. tábla 1—6. ábrái.) A beocsini halmaradványok legfeltűnőbb és legérdekesebb darabjai azok a nagy kúpos és horgas, liüllőszerü fogakkal megrakott állcsont-

Next

/
Oldalképek
Tartalom