Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1904)
Zimányi, K.: Pyrit Kotterbachról Szepes vármegyében
100 T>1 ZIMÁNYI KÁROLY ben ismert (610] * és [742]. {74és {421} apró lapocskáinak hajlását csak közelítően mérhettem, de az előbbinek fekvését két övből [100 : 021 =--012] és [430 : 506=685], az utóbbit egy övből [210 : 001 = 120] és egy mérésből határoztam meg. A kristálykán megfigyelt összes alakok a lapok viszonylagos nagvsága szerint fogyó sorrendben a következők : v {650} n {211} e {210} d {610} a {100} a. {920} # {430} k {520} o {111} {850} j {970} K {742} i {950} t {421} D {540} E soklapú kristálykát ideális kifejlődésben a 3. ábrán tüntettem fel. A 3. kristály csaknem modellszerűen fejlett ki, méretei 2—2'5 mm.; az uralkodó {430} alakon kívül még {210}, {310), {410} és {100} lépnek előtérbe, a mitől a hexaéderlapok táján a kristályka némileg legömbölyödött (X. tábla, 4. ábra), ehhez járul még, hogy {410} és {310} szélesebb rostozott lapjai tényleg kissé görbültek. A rajzban [920} hajszálkeskenységű egyetlen lapját elhagytam. A megfig} Telt alakok : & {430} h {410} e {210} o {111} a {100} /,• {520} f {310} v {650} a {920} Jf. kristály. E kristályka (1'5—2 mm) egy része le volt törve, lapjai mind kivétel nélkül rendkívül simák és tükrözők. Egyszerű kombináczióján (X. tábla, 5. rajz) a 210:111 = 121] övben a pyritre két új dyakisdodekaédert ismertem fel, ezek '951] és ( 13.7.1}, ezt az utóbbit még három más kristályon is találtam. (951 ) két szomszédos lapja szélesebb lévén, még elég jól megmérhettem hajlásúkat egymáshoz ; a másik dyakisdodekaéder lapjai keskeny, fényes csíkok. Alakok : e {210} d {430} o {111} *g {951} a {100} +f) {13.7.1} A kicsi (1 mm) 5. kristálykán uralkodik a hexaéder, csak valamivel kisebbek [210], {430] és [ill]; jól megtermettek (511} lapjai is, * Ezt az alakot először megfigyelte VRBA a píibrami pyriten (Zeitschr. f. Krystallogr. IV. 1880. p. 357), a mi HÖFER figyelmét elkerülte, a ki ugyanis ezt az alakot szintén újnak veszi. ( TSCHERMAK'S Mineral. Mittheil. X. 1889. p. 157.)