Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1904)

Zimányi, K.: Pyrit Kotterbachról Szepes vármegyében

PYRIT KOTTEKBACHRÓL SZEPES VÁRMEGYÉBEN. 10t de a X. tábla 6. ábráján az oktaéderhez viszonyítva kissé túlságos nagyoknak rajzoltam. A tizenegy megállapított pentagondodekaéder közül három a pvritre új alak. ezek {12.1.0], [810] és (11.2.0} ; az igen ritka [710} szintén ki volt fejlődve az egyik övben kissé gyönge fényű szélesebb lapja, a másikban több keskeny lapja másokkal ismétlődve volt látható. E pentagondodekaédert először STRÜVER 1 említi mint kérdéses alakot egy brossói kristályon, ujabban pedig HEDDLE

2 a leadhillsi pyriten figyelte meg. Egy másik ritka alak {511}, a melyet eddig csak a langbani pyritről ismerünk ;középnagyságú, sima és gyönge fényű lapjait még más kristályokon is megfigyeltem. E kombináczió összes alakjai: A 6. kristály az egyik tengely irányában oszloposán megnyúlt, méretei 1-5—3 mm. Az uralkodó {210} mellett (430}, {100}, {13.7.1}, [111] és {511} is jól kifejlettek, a többi alak lapjai keskenyek, aprók. Az egyik oktanst lehetőleg természethűen a XI. tábla 7. rajzában ábrázoltam. Két szomszédos oktansban {13.7.1} egy-egy kitűnő fényű lapja fekszik, a kettő között egy nagy, finoman rostozott vicinális lap (10.0.21); a kissé összehajló kombinácziói éleken kívül a lapnak hajlása a hexaéder lapjaihoz is igazolja, hogy a lap nem (102), (10.0.21) : (001)= 25° 37 mér. 25° 28' szám. A két másik dyakisdodekaédernek {10.6.1}, [14.11.8] egy-egy apró illetve keskeny lapocskája hajlását aránylag meg elég jól határozhattam meg ; felemlítem még (710] és (920} ritka alakokat, ez utóbbi, a melyet eddig csak a brossoi, " -a valgioiei

5 és a passobrevei 6 pyritről ismerünk, szélesebb és sajátszerűen rostozott lapokkal jelenik meg. A megfigyelt alakok sorozata : 1 STRÜVER, Pirite del Piemonte e dell' Elba. (Memorie della R. Accad. d. Sei. di Torino. 1S69. Ser. IL Tom. XXVI. p. 24. tab. IX. fig. 131.) 2 HEDDLE, M. F., The Mineralogy of Scotland. Edited by J. G. GOODCHILD. Edinburgh, 1901. I. p. 34. tab. X. fig. 21. a Bih. till Sv. Yet. Akad. Handl. 1887. XIII. 2. No 7. p. 5. (Ismertetve a Zeitschr. f. Krystall. etc. 1889. XV. p. 85». * STRÜVER, i. h. 5 BOERIS G., i. h. " ZAMBONINI F., Eisenkies von Passobreve. (Centralblatt f. Miner. Geol. etc. 1903. p. 117.) a {100} r {210} » {430} « {111} E {511} h {410} f {310} <' {710} *G {12.1.0} *B {810} *.T {11.2.0} ; {11.4.0} k {520} y {650}