Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 1. (Budapest 1903)
Horváth, G.: Szerbia Hemiptera-faunája
10. D; HORVÁTH GÉZA mutat az a körülmény is, liogy közülök egyik-másik már egészen közel déli határainkhoz lett felfedezve. így például a Calocoris Reuteri és Tetiigometra atrata Belgrádnál, a Lygaeus pandurus az Avala-hegységben, a Sthenarus syriacus és Tettigometra kispidula Pozsarevácznál stb. Csupán csak Szerbiában és hazánkban talált fajok: Tríphleps Horváthi REUT., Thamnotettix fraudulentus HORV.. Doratura heterophyla HORV., Deltocephalus Chyzeri HORV., Pediopsis vicina HORV. és Peltonotellus punctifrons HORV. Ama nagy hasonlóság és szoros kapcsolat daczára, mely Szerbia és Dél-Magyarország Hemiptera-faunáját egymáshoz fűzi, a két ország faunáját még sem lehet egészen azonosnak tartani. Ha a szerbiai faunát az egész magyar faunával hasonlítjuk össze, a kettő között igen szembeszökő különbségeket találunk. így mindenek előtt feltünhetik, hogy a szerbiai fauna aránylag szegényebb, mint a mienk : a Szerbiában eddig megfigyelt fajok száma a magyarországi fajok számának alig Vs részét teszi ki. Ennek egyik főbb oka bizonyára abban rejlik, hogy a szerb királyság nincs még annyira átkutatva, mint Magyarország, a melyről bátran állíthatjuk, hogy hemipterologiai tekintetben ez idő szerint Európának legjobban és legegyenletesebben átkutatott országa. De ettől a körülménytől eltekintve. Szerbia Hemiptera-faunája már az ország csekélyebb terjedelme, továbbá topographiai és geologiai viszonyai miatt sem lehet oly gazdag, mint hazánké. Szerbiának nincsenek homokos pusztái, sem szikes területei s e miatt hiányzanak ott a dél-oroszországi pusztáknak ama jellemző képviselői, melyek a magyar Alföldön is honosak. Szerbiában nem találunk konyhasós tavakat és sós területeket s e miatt hiába keressük ott azokat a halophil fajokat, melyek a mi erdélyrészi sós tavainkban és sós területeinken élnek. Végre az is lényeges körülmény, hogy Szerbia hegyei nem nyúlnak fel az alpesi régióba ; e miatt hiányzanak ott a Kárpátokban tenyésző havasi és észak-európai fajok. - Mindezeket a hiányokat némileg ellensúlyozza a mediterrán fajoknak aránylag nagyobb száma, a mit az ország délibb fekvésének kell tulajdonítanunk. A déli fajok nyilván az egei tenger partvidékeiről. Maczedóniából vándoroltak be Szerbiába. Bevándorlásuk fővonala a Yardár völgye lehetett, a melyből csak mérsékelt magasságú széles vízválasztó vezet a Morava völgyébe. Ettől nyugatra az Ibar, keletre pedig a Nisava völgyei segítették elő a bevándorlást. Megjegyzendő azonban, hogy ez a déli bevándorlás nem szorítkozott csupán a völgyekre és alacsonyabb hágókra, hanem széles övben alkalmasint még a magasabb hegységekre is kiterjedt. Ezt bizonyítja ama tapasztalatom, hogy Dél-Szerbiában a délvidéki fajok jó magasan felhúzódnak a hegyekbe. így például Ruplje
