Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)
ANNUAL REPORT • A 2008. ÉV - Ferdinand Hodler - Egy szimbolista látomás
FERDINAND HODLER- EGY SZIMBOLISTA LÁTOMÁS 2008. szeptember 9.-december 24. Kurátor: Katharina Schmidt KATHARINA SCHMIDT. FERDINAND HODLER, SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM BUDAPEST. BUDAPEST 2008. MAGYAR NYELVŰ KATALÓGUS. 413 OLDAL. 298 SZÍNES ILLUSZTRÁCIÓ. ISBN 978 963 7063 55 8 KATHARINA SCHMIDT. FERDINAND HODLER, HATJE CANTZ, BERN 2008. ANGOL NYELVŰ KATALÓGUS, 413 OLDAL. 298 SZÍNES ILLUSZTRÁCIÓ. ISBN 978 3 7757 2063 2 Ferdinand Hodler (1853-1918) szegény családban született, korán árvaságra jutott, pályáját tehetséges nincstelenként kezdte. Kezdettől fogva festményeinek eladásából élt, így egzisztenciája nagymértékben függött az őt körülvevő társadalom ízlésétől, a svájci közönség és a különféle pénzdíjas festészeti pályázatok bírálóinak ítéletétől. Nem tehette meg, hogy fittyet hányjon ezekre, mégis mindvégig következetesen tartotta magát azokhoz a művészi elvekhez, amelyeket még huszonegy éves korában fogalmazott meg „festői tízparancsolatában". E kettős determinációjának köszönhető, hogy életműve egyszerre hagyománytisztelő és modern, és konzekvens, kerek egészet képez annak ellenére, hogy nagyon eltérő méretű, funkciójú, műfajú és stílusú alkotásokból áll - a naturalisztikusan élethűtől a már-már absztraktan expresszionistáig. A kiállítás fő célja és értelme az volt, hogy szemléletesen bemutassa a művek sokféleségében rejlő művészi egységet, s ezáltal árnyalt és kiegyensúlyozott képet nyújtson egy több szempontból is paradigmatikus közép-európai művész munkásságáról. Erre azért is szükség volt, mert Hodler jelenkori megítélését erősen befolyásolják - Magyarországon talán még inkább, mint Svájcban vagy egyebütt - azok a sztereotip értelmezések, amelyek a halála óta eltelt csaknem száz évben az életműre rárakódtak. Ezen sztereotípiák egy részének kárvallottja általában véve minden olyan alkotó, aki művészetét és pályáját a mára kanonizált avantgárd mozgalmaktól függetlenül alakította. Más részük paradox módon azzal kapcsolatos, hogy 1891-es párizsi és 1904-es bécsi sikereit követően Hodlert szülőhazájában hivatalosan is kezdték elismerni: művei keresettek lettek, áraik magasak, Hodler maga megbecsült és jómódú; fontos közmegbízásokat kapott Németországban és Svájcban, például ő tervezte az 50 frankos bankjegyet; temetése államférfiakét idézte, majd halála után húsz évvel par excellence „germán" művésszé felstilizálva vált svájci nemzeti idollá - és veszett el a nemzetközi közvélemény számára. 1
