Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

ANNUAL REPORT • A 2008. ÉV - Lélek és test. Kertésztől Mapplethorpe-ig, a fotográfia legnagyobb mestereinek szemével

a Magyar Fotográfiai Múzeum tulajdona, ám érkeztek művek a New York-i MoMA és a párizsi Centre Pompidou gyűjteményéből is. A művészettel foglalkozók körében közhely, hogy hazánk a két világháború között a fotóművészet területén a legjelentősebb alkotókat felvonultató országok között volt. André Kertész [Kertész Andor], Moholy-Nagy László, Brassai" [Halász Gyula] és Robert Capa [Friedmann Endre Ernő] alkotásai a világban bárhol garanciát jelentenek a sikerre, műveik a két világháború közti fotográfia meghatározó ikonjai. A kiállításunkon szereplő képek az I. világháborút megelőző évektől a II. világháború utánig követték nyomon munkásságukat, emellett bemutattuk azt is, milyen fotográfiai viszonyrendszer mentén alakult pályájuk hazánkban. Kortársaik, Balogh Rudolf, Escher Károly, Máté Olga, Pécsi József vagy akár Rónai Dénes munkái nélkül nem érthetjük meg gyökereiket; mint ahogy nem tudjuk munkáikat beilleszteni az egyetemes fotótörténetbe sem, ha nem ismerjük nemzetközi viszonylatban a kortársak alkotásait. Ezért a kiállítás szövetébe beleszőttünk néhány olyan alkotást is a külföldi közgyűjtemények anyagából, amelyek bárhol a világon hivatkozási pontjai e művészeti ágnak. E széles merítés azt is lehetővé tette, hogy párhuzamot vonjunk Moholy-Nagy László és Man Ray, Martin Munkácsi és Henri Cartier-Bresson felvételei, vagy éppen Mfred Stieglitz festoies korszaka és a hazánkban alkotó Pécsi József munkássága közt. A kiállításon olyan alkotások is helyet kaptak, amelyek nem fotóikonok ugyan, de mondanivalójukban illeszkedtek valamelyik tematikai egységhez, alkotóik pedig a fotótörténet kiemelkedő alakjai: Lewis Hine, Imogen Cunningham, Tina Modotti, Sebastiäo Saigado, Berenice Abbott, Ilse Bing, Werner Bischof, Yousuf Karsh, Dorothea Lange, Joan Myers, Helmut Newton, Alexandr Rodcsenko vagy éppen Cindy Sherman. Mindezek mellett nem feledkeztünk meg az elmúlt évtizedek fotográfiai alkotásairól, illetve a kortárs munkák bemutatásáról sem. Olyan gondolati rokonságra bukkanhatunk például Robert Mapplethorpe és Tóth György, vagy Yousuf Karsh és Máté Olga alkotásait szemlélve, mely csak akkor válik láthatóvá, ha a magyar fotóművészetet a világ fotóművészetének tükrében mutatjuk be. Baki Péter