Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

ANNUAL REPORT • A 2008. ÉV - Reneszánsz a fáraók Egyiptomában. Archaizmus és történeti érzék az ókori Egyiptomban

RENESZÁNSZ A FÁRAÓK EGYIPTOMÁBAN. ARCHAIZMUS ÉS TÖRTÉNETI ÉRZEK AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN 2008. augusztus 8.-december 7. Kurátorok: Francesco Tiradritti és Liptay Éva FRANCESCO TIRADRITTI, RENESZÁNSZ A FÁRAÓK EGYI PTOMÁBAN. ARCHAIZMUS ÉS TÖRTÉNETI ÉRZÉK AZ ÓKO­RI EGYIPTOMBAN. BUDAPEST 2008. MAGYAR NYELVŰ KATALÓGUS. 222 OLDAL, SZÍNES ILLUSZTRÁCIÓKKAL. ISBN 978-963-7063-S3-4 FRANCESCO TIRADRITTI. EGYPTIAN RENAISSANCE. ARCHAISM AND THE SENSE OF HISTORY IN ANCIENT EGYPT. BUDAPEST 2008. ANGOL NYELVŰ KATALÓGUS. 222 OLDAL. SZÍNES ILLUSZTRÁCIÓKKAL, ISBN 978-963 7063-541 Ha az óegyiptomi művészet sajátos vonásait kívánjuk számba venni, az elsők között említendő a vizuális formák egyöntetűsége, évszázadokon átívelő látszólagos változatlansága. Platón egykor így vélekedett erről a Törvényekben-. „S ha utánanézel, azt fogod találni, hogy náluk [az egyipto­miaknál] a tízezer évvel ezelőtt festett vagy faragott művek - nem az úgyszólván tízezer évesek, hanem a valóban olyanok - a mostani alkotásoknál sem nem szebbek, sem nem rútabbak, és ugyanazon eljárással készültek." 1 Ennek szellemében az egyiptomi templomok ábrázolásaiban a régmúltban rögzített és minden időkre kötelezőnek elfogadott mintaképek (szkémáV) repertoárját vélte felismerni. A művészi fejlődés formáinak makacsul ellenálló, önmaga mechanikus ismételgetésében ki­merülő kultúra képe ugyanakkor nem több, mint érzékcsalódás. Az egymástól távol eső korok műremekei között mutatkozó, néha zavarba ejtően nagyfokú hasonlóság inkább az ősi min­tákhoz való ciklikus visszatérés eredménye: az egyiptomi kultúra reflexszerű válasza volt ez a nagy kultúrtörténeti korszakok közé ékelődő rövidebb időszakokra, amikor az erős állam helyébe politikai széttagoltság, a virágzó gazdaság és művészi abundancia helyébe pedig hanyatlás lépett. Az örök érvényűnek hitt értékek pusztulásának élménye nosztalgikus vágyat ébresztett az egyiptomiakban a letűnt „aranykorok" iránt, így a mindenkori jelen újrateremtése alapvetően a relatív múltból vett minták követése és aktualizálása jegyében ment végbe. A hangsúly itt az aktualizálás fogalmára, az előképek tárházából való tudatos válogatásra, illetve a modellek felülvizsgálatára, szükség szerinti átértelmezésére esik. Ilyen értelemben a dinasztikus kor vala­mennyi fő történeti korszakának hajnala egyfajta megújulás, az autentikus egyiptomi kifejezést idézve wehem-meszut, azaz „a születések megismétlése" volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom