Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

Nicolas Vleughels budapesti képe: XI. Kelemen pápa 170l-es beiktatási szertartása

a hercegi gyűjtemény nyilvántartásában, Trevisani néven: az attribúciót a Szépművészeti Mú­zeum katalógusai is átvették. 3 A festmény egy újonnan megválasztott pápa beiktatási szertartásának egyik mozzanatát ábrázolja: a ceremónia során a pápa a Szent Péter-bazilikából átvonul a Lateráni Szent János­székesegyházba - Róma és a világ székesegyházába -, hogy ott magához vegye az épület kulcsait és jelképesen egyesüljön a katolikus egyházzal. A rituálé, amelyet IV. Sixtus (1471-1484) vezetett be a 15. században, II. Gyula pápasága idején (1503-1513) elkülönült a koronázási szertartástól. 4 Megválasztása után néhány héttel vagy több hónappal az egyházfő, pompázatos kíséretével ­a teljes állami apparátus, a külföldi követek, nemesek, püspökök, érsekek és mindenféle rangú prelátusok, a pápai vagy a világi állam tisztségviselői, valamint a pápai család tagjai - az egyik épületből átvonult a másikba. A menet hosszasan kígyózott végig az örök város utcáin: útvo­nala jóformán a 19. század elejéig változatlan maradt. A ceremónia az egész római nép előtt megerősítette az új pápa hatalmát, az ünneplő várost híva a hivatalos beiktatás tanújául. Szen­tesítette a pápa felemelkedését a bíborosi rangból az új rangba, miközben maga az egyházfő diadalívek alatt haladt át. A felvonulók előbb a Gapitoliumon az erre az alkalomra felállított diadalívet ejtették útba, amelyet a 17. század közepétől kezdve felváltott egy másik, amelyet a Farnese család ajánlott fel, és amelyet a család villájával szemközt állítottak fel a Campo Vac­cino (Forum Romanum) és a Palatínus között. Ezután még két időlegesen felállított építmény íve alatt vonultak át, majd Septimus Severus, Titus és Constantinus császár antik diadalívei következtek. Ez az útvonal jelképezte a császári és a pápai Róma közötti folytonosságot, tá­gabb értelemben a pápai hatalom legitimitását. A főpapi diadalmenet rendje - amely a barokk kor végéig nem változott - egy tőről fakadt az ókori császári, valamint a reneszánsz uralkodói menetekkel. A résztvevőkről, nevük, funkciójuk megnevezésével, valamint arról, hogyan kö­vették egymást a sorban, aprólékos leírások jelentek meg, emellett festett vagy metszett képek is napvilágot láttak, megjelenítve a pápai menet pompáját 1 (2. kép). A budapesti festmény (1. kép) ókori szarkofágot idéző, frízszerű kompozícióján az új pápa beiktatási szertartásán résztvevőknek csak egy részét látjuk. A félig árnyékolt előtérben emberek nézelődnek: álló férfiak, egyikük imára kulcsolt kézzel, egy gyermekét ülve szoptató nő, egy másik, aki kisgyerekének mutatja a látványosságot, s megint mások, akik térdre vetik ma­gukat az elvonuló pápa előtt. Az egyházfő bíborosi öltözetben ül fehér lován, amelyet hosszú, arannyal hímzett vörös takaró borít: jobbjával áldást oszt az összegyűlt tömeg felé, s arra ké­szül, hogy átvonuljon a kép bal oldalán csak részben látható antik diadalív alatt. A szintén csak részben látható impozáns díszmenet közepén haladó pápa előtt lovas prelátusok léptetnek, egyikük hosszú szárú keresztet visz. Mögötte következnek a bíborosok, körül a védőőrizetet

Next

/
Oldalképek
Tartalom