Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

ANNUAL REPORT - A 2007. ÉV - Utazás az olasz művészetben 1950-1980. Száz mű a Farnesina kortárs olasz művészeti gyűjtemény anyagából

20. századi olasz festészet meghatározó) művészeinek bemutatására. Éppen tíz éve, 1997-ben, a magyar közönség Az 50-es évek olasz festészete című kiállításon ismerhette meg egy immár klasszikussá vált, de itthon kevéssé ismert korszak reprezentatív műveit. 1998-ban Roberto Barni művészetét, 2000-ben pedig a 20. századi olasz figuratív festészet két jelentős mesterét, Alberto Saviniót és Massimo Campiglit mutatta be múzeumunk. A római Farnesina kortárs olasz művészeti gyűjtemény első magyarországi bemutatkozása jóvoltából a mintegy száz festményt és szobrot felvonultató tárlaton ezúttal az 1945 utáni olasz művészet tágabb spektrumát tárhattuk a magyar közönség elé. Alberto Burri és a perforált képeivel világhírnevet szerzett Lucio Fontana művei mellett a természetes és mesterséges környezet tárgyainak felhasználásával enigmatikus tartalmakat közlő arte povera (Mario Merz, Giuseppe Penone), vagy a nyolcvanas évek hangsúlyosan individuális, expresszív festői nyelvű - a korszak magyar művészetére is jelentős hatást gyakorló - transzavantgárd (Sandro Chia, Enzo Cucchi, Mimmo Paladino) alkotásait is lehetéiségünk volt bemutatni. A Budapesten kiállított válogatás az 1950 és 1980 közötti időszak olasz művészetének legjelentősebb művészeiről és művészi mozgalmairól nyújtott áttekintést. A tárlathoz reprezentatív magyar nyelvű katalógus készült, melyben a műtárgyanyag reprodukción mellett három kísérőtanulmány más-más aspektusból világította meg a tárgyalt időszak művészetét. A II. világháborút követéi évtizedben a negyvenes évek elején jelentkezéí, politikailag elkötelezett, baloldali realizmus kérdése osztotta meg az olasz művészeti élet képviseléíit. A Renato Guttuso nevével fémjelzett, Corrente (Áramlat) csoport elsősorban Picasso antifasiszta szellemiségéből és kubista művészetéből merítve teremtett sajátos kritikai realizmust. Az 1946-ban, Rómában - részben a Corrente korábbi tagjaiból alakult - Forma csoport (Pietro Consagra, Piero Dorazio, Mino Guerrini, Achille Peri 11 i) a futurizmus absztrakt irányzatából kiindulva a tiszta jel vizuális erejével ható, tiszta formákkal operáié) absztrakció irányába lépett tovább. Az absztrakció előretörésével Lucio Fontana és Alberto Burri vált a progresszív olasz művészet vezető figurájává. Fontana - a futurizmus szellemiségét idézve - manifesztumban fogalmazta meg és dolgozta ki a spatializmo (térbeliség) elméletét, amely a reális tér, az energia és a dinamizmus szerepét hangsúlyozta a művészetben. 1949-től készítette concetti spazialinak nevezett, átlyukasztott, felhasított monokróm vásznait, bevonva a környező teret és a fényt festészetébe, majd később, hasonló elvek alapján, szobrászatába is. A vásznon ejtett lyukak (bucht) és vágások (tagit) a felület felsértésével, megszaggatásával három dimenzióba tágítják a festményt, mindent körülölelő, mindenen áthatoló kontinuumként mutatva meg a teret. Alberto Burri „anyagkísérleteit" szintén a festészet hagyományos