Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)
Addenda - Joseph Heintz további rajzai
Szent Jeromossal kibővített csoport szabadon és láthatólag minden kényszer nélkül helyezkedik el egy, a dombos tájra széles kitekintést nyújtó és antik épületekkel tarkított vidékies környezetben, ahol a szent alakoknak létezésük földömül iságának érzékeltetésére szépségükön kívül nincs másra szükségük. Ugy tűnik, hogy Heintz erősen koncentrált felépítésű, mégis bájos ábrázolása ugyanabból az időből származik, mint a hasonlóan könnyedén odavetett budapesti Szent Borbála-vázlat (Z88, A71, Abb. 110). A feltételezések szerint a budapesti vázlat az 1595 és 1600 közötti időből való, éppúgy, mint a teljesen kidolgozott Sacra Conversazione-rajz Vaduzban (Z88, A72, Abb. Ill), amelyet pedig az időközben híressé vált prágai kisoldali (Malá Strana) Szent Tamás-kolostor Szent Borbála-kápolnája Sacra Conversazione-oltárképének (Z71, A9, Abb. 20) összefüggésében kell tekinteni. Heintz mindhárom műben egészen hasonló, térdelő nőalakot ábrázolt, illetve fejlesztett tovább. A rajz Máriájának típusa és kedves arckifejezése hasonlít az említett prágai festmény Máriájához, ugyanakkor hasonló a stuttgarti Szent család az angyallal (Z71, A5, Abb. 10) festményen szereplő Mária alakjához is. Mind a három Correggio „stílusát" látszik követni, mivel azonban sok festő tanult a mestertől, ez a hatás másra is visszamehet. E művekkel jeleztük azt a kört, amelyhez e rajz is tartozik, anélkül azonban, hogy közülük egyet is biztosan tudnánk datálni. A körbe tartozik egy hamburgi Mária gyermekével is, amely azonban majdhogynem reprezentatív jelleg nélkül ábrázolja a már nagyobbacska gyermekét etető anyát. 10 Heintz említett rajzain feltűnő, hogy a nőalak, amelyet ábrázol, legyen az Szent Borbála vagy Mária Magdolna, nem felel meg az általa különben előnyben részesített szépségideálnak; a női szentek paraszti alkatúak és kinézetűek. A heintzi invenció egy eddig - jelentős művek hiányában - még nem vizsgált alaphangja tűnik itt fel. KERESZTELŐ SZENT JÁNOS SZENT ZAKARIÁSSAL ES SZENT JEROMOSSAL (17. KAT. SZ.) Az inventor Heintz és a lapot metsző Lucas Kilian a Dominicus Custos által Augsburgban kiadott metszetlapot a császári udvari ajtónállónak, Hieronymus Schönfeldnek" ajánlotta 1606 újévjére. Az ábrázolás alatt két latin disztichon ad tájékoztatást a lap értelméről: az első Zakariást, Keresztelő János apját, a bárányt mint kísérőjét és a gyalulatlan, durva keresztet említi. A másik, jobbra olvasható verspár a kép három szent alakjára vonatkozik, akik együtt, három nevükkel háromszorosan imádják az Istent. A zárósor: „Mégis, egyetlen neved van csak: Krisztus" azt sugallja, hogy az ábrázolás általános Krisztus-dicséretként értelmezhető. Mindezek alapján - valamint figyelembe véve azt, hogy a balra álló szent nem andráskeresztet tart kezében - jó okunk van kétségbe vonni azt a hagyományos meghatározást, miszerint az
