Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Egy elrontott 13. dinasztia kori szobrocska, a késő középbirodalmi szoborgyártás terméke

ban történt, a kisebb részletek (például lábujjak) mintázását megelőzően. Magának a javításnak a ténye pedig egyértelművé teszi, hogy az elrontott darab faragását folytatni kívánták. Mivel ezt az „előregyártott" szobrocskát nem egyedi megrendelésre készítették, hanem azzal a céllal, hogy egy alacsonyabb rangú vevőnek adják el, a szobrász bizonyára nem sokat törődött azzal, hogy a szobrocska megsérült. Feltehetően korrigálta a sérülést, majd igen hanyagul befejezte a részleteket, vagy odaadta a befejezetlen szobrocskát egy tanulónak. Valószínűleg a szoborgyártás nem mindegyik központjában készítettek gyengébb minőségű szobrocskákat. A Heqaib-szentély mellett működő elephantinéi műhelyben például a jelek szerint csak jól képzett művészek dolgoztak. Noha a 13. dinasztia idején többen állítottak szobrot Elephantine szigetén, mint korábban,

48 és ennek megfelelően a szobrok minősége nem egy esetben elmarad a 12. dinasztia idején készített darabokétól, az elephantinéi szobrok mind elfogadható munkák, gyenge minőségű darab nem került elő a lelőhelyről. Ezzel szemben az Abüdoszból származó szobrok méretben, minőségben és stílusjegyeiket tekintve is jóval változatosabbak. A két lelőhely közötti eltérés azt bizonyítja, hogy a szoborkészítésnek csak bizonyos központjaiban lehetett hozzájutni gyengébb darabokhoz. Az elephantinéi művészek a 12. dinasztia idején elit megrendeléík számára dolgoztak, az azt követő időszakban pedig már alacsonyabb rangú személyek számára is, akik azonban elég tehetősek voltak ahhoz, hogy jobb minőségű szobrokat vásároljanak. Az Abüdoszban, Ozirisz zarándokokat vonzé) kultuszhelyén dolgozó szobrászoknak viszont szélesebb és differenciáltabb vásárlói igényeket kellett kielégíteniük, s /Ybüdosz valószínűleg a kisméretű szobrok gyártásának központja lett.

4<; A származási hellyel rendelkező, gyenge minőségű szobrok nagy része csakugyan Abüdoszból való, s feltételezhetjük, hogy az ismeretlen lelőhelyű szobrocskák közül sok szintén itt készült.-" Mivel a faragványok igen kis méretűek, nemegyszer húsz centiméter alattiak, az is elképzelhető, hogy az Abüdoszban készített és ott megvásárolt darabokat a vásárlók nem helyben használtak fel, hanem máshová vitték őket.

51 Nagyon valószínű, hogy a budapesti szobrocska is, Platz Bonifác állításával megegyezően, tényleg Abüdoszból származik. A szobrocska kontextusát azonban, bizonytalan eredete miatt, nem ismerjük. A Középbirodalom idején sírokba, templomok udvarára vagy közelébe, illetve helyi istenségként tisztelt ősök szentélyébe vagy sírjába'- egyaránt helyeztek szobrokat. Abüdoszban az alábbi helyekről kerültek elő kemény kőbéil készített szobrok: (1) templomok udvaráról,'

15 (2) az északi temető úgynevezett felajánlási övezetében (egyiptomi megnevezéssel „a nagy isten teraszán") épített kápolnákból,4 (3) a középső temetőben épült óbirodalmi sírok mellé épített kápolnákból," valamint (4) sírokból.''

6